Utóirat

 2011.06.28. 00:51

Végülis teljesen olyanra sikerült az utolsó napom, mint terveztem. Szombat este találkoztam Giuliaval, elmentünk enni egy Museo del Jamónba, aztán sétáltunk a városban. Találtunk pár utcazenészt, akik épp azt énekelték, amit ő is nekem reggel. Szerintem ilyen csak a filmekben van, vagy pedig valaki nagyon ügyelt arra, hogy szép utolsó estém legyen. És szép reggelem és délelőttöm, szép tusolásom és közös ebédünk Giuliaval a Rastron (természetesen gambas). Utána hazakísértem, és milyen mázli, hogy pont a házuk előtt van egy virágpiac :) Mondjuk itt csúszott egy kis baki a tervbe, de nem volt vészes. Úgy akartam ugyanis, hogy miután elköszönünk, veszek virágot, és felcsöngetek még egyszer, hogy jöjjön le. Ehhez képest mire elindultam visszafelé a virágvásárlásból, már jött szembe a lakótársaival, mentek kávézni valahova. Azért így se volt olyan rossz :)

Utána tépés haza, porszívózás, felmosás a szobámban, szendvicskészítés az útra. Carolina a megbeszélt 4-5 helyett 3-kor megjelent, kicsit pityergett, odaadtam neki Zsombor cuccait meg egy kis ajándékot, aztán még négy előtt sikerült elindulnom a Retiroba. Körbefutottam a legnagyobb melegben (na jó, volt 30m séta közben), aztán vissza c. de Augusto Figueroa 18 2dcha-ba mégegyszer, utoljára. Fürdés, végül megjelent Natalia és Kamilla is, megleptek egy kis ajándékkal, ami miatt elmorzsoltam titokban egy könnycseppet, aztán szép lassan elindultunk Krisztivel a reptérre. Viszlát Madrid!

Utó-utóirat: a repcsin furcsa volt, hogy mindenki magyarul beszél, kissé ostobaságokat olykor, az előttem ülő csaj meg beszólt, hogy egész úton a veséjét rugdostam. Szóval itthon nem változott semmi, de anyuékat jó újra látni. Viszont ma este már vettem repjegyet Bolognába július 15-re. Firenze csak 120 km...

Utolsó

 2011.06.25. 21:25

Hát eljutottam idáig is, utolsó estémet töltöm Madridban. Holnap kb pont ilyenkor fog felszállni a gépem, és éjfél körül megérkezek Pestre. Rengeteg emlékkel, új baráttal, és szennyessel a táskámban.

Amúgy akár azt a címet is adhattam volna a bejegyzésnek, hogy Keretek. Itt van megint Kriszti, csakúgy, mint az elején. Meg a múlt héten elmentünk egy fesztiválra, ahol a Russian Red nevű zenekar is játszott, és játszottak egy dalt, ami az egyik első film betétdala, amit megnéztem Madridban. Itt is van:

 

Ha már a romantikánál tartunk: tegnap volt a búcsubulim, és itt aludt velem Giulia, egy olasz majdnem doktor lány. Ha nem mennék haza holnap, azt hiszem, azt mondanám, hogy szerelmes vagyok. Rég nem találkoztam ilyen lánnyal, akivel ennyire élveztük egymás társaságát, Nem is tudok nagyon másra gondolni egész nap, csak arra, hogy meztelenül elénekelt-gitározott egy dalt nekem reggel, aztán együtt tusoltunk, meg ebédeltünk. Na jó, kicsit szentimentális hangulatban vagyok most a holnap miatt, de akkor is gyönyörű volt az egész reggel. 

Amúgy a buli is jól sikerült, együtt tartottuk Tommasoval, neki is hasonlóan sikeres volt az estéje :) Viszont reggel hatkor sajnos ő is elment, csakúgy, mint Adam és Lina ezen a héten. Elég üres már a lakás, hárman vagyunk csak a lengyel csajokkal - na meg persze Kriszti is itt van most.

Holnapra még beterveztem pár dolgot, jó lenne elmenni a Rastrora kicsit reggel, aztán körbefutni a Retirot, találkozni kéne Carolinaval is, mert el kell vinnie a Zsombor cuccait, és nem hagyhatom el Madridot egy utolsó gambas nélkül.

Elvileg 6-fél7 körül megyünk majd a reptérre, a csomagjaim már összeszedtem, a szobát kb kitakarítottam, talán kész vagyok a távozásra. Csak Giuliaval akarok találkozni még ma este.

Hogy visszajövök-e? A közeljövőben nem, a távolit meg nem tudom. Nekem Madrid a barátok miatt Madrid, nélkülük újra fel kellene fedeznem.

Mindenesetre köszönöm Madrid, hogy befogadtál erre a pár hónapra, hogy vigyáztál rám, mutattál új dolgokat, új barátokat adtál, és talán tanítottál is egy kicsit.

Cuidate, Madrid, y adiós! 

A héten elfogy a tusfürdőm...

 2011.06.19. 17:12

... ezért úgy döntöttem, hogy egy hét múlva hazamegyek. Na jó, kicsit mélyenszántóbb okai is vannak a hirtelen távozásomnak. Kedden elment Grete, csütörtökön Mihkel, holnap Rick és Ama elmennek északra, kedden Adam, szerdán pedig Lina tér haza. 

Grete viszonylag hamar lépett ki az életemből. Persze tudtuk már napok óta, hogy mikor fog pontosan menni - szerintem lelkiekben mindenki készült rá egy ideje, hogy milyen lesz, amikor az első ember elmegy. Szóval Grete pakolászott, szöszmötölt, aztán egyszercsak - épp amikor főztem a konyhában - kijött a szobából, és mondta, hogy indul. Megöleltük egymást gyorsan, kicsit sírt, megígértük egymásnak, hogy még találokzunk, aztán elment Rickkel. Hagyott egy nagy tábla csokit meg egy képeslapot az asztalon a nappaliban. Kicsit összeszorult a gyomrom, amikor olvastam. Az ő távozása Ricket viselte meg a legjobban: 4 hónapig voltak együtt, és Grete mindig csinált neki reggelit, meg ebédet, meg úgy mindent általában.

A szerda leginkább azzal telt, hogy felkészítettük magunk Mihkel távozására - és persze a búcsúbulijára. Szerencsére a készülődés elég jól sikerült (nekem ez az este jelenti az erasmus végét, azóta csak vagyok Madridban). Nyolc körül elmentünk Montaditosba, mert a szerda ugye Montaditos nap. Mindenki evett egyet utoljára a kedvenc montaditoiból, játszottunk 1-2 kör turakesh-t az asztalnál, aztán átmentünk a Templo Debodhoz, hogy megnézzük a holdfogyatkozást. Nem volt egy nagy szám. Három körül értünk haza, még útközben benéztünk egy sörre az alattunk levő buzibárba, mert jóban voltunk a "reklámarcával", és tőle is elköszöntünk. Amikor hazaértünk, szinte egyszerre döbbentünk rá a srácokkal, hogy most jött el a pillanat, amire már régóta készülünk. Fogtuk magunkat, levetkőztünk gatyára és sportcipőre, lementünk a kapuhoz, ledobtuk a gatyákat, és meztelenül körbefutottuk a háztömböt. Kitörő örömmel fogadtak minket minden kocsmánál :)

Másnap indulás előtt még főztünk egy kis gambasos spagettit Mihkelnek, és mindannyian a srácokkal elkísértük a buszhoz. Nekem ez volt a legnehezebb pillanat, el is törött a mécses és magam alatt voltam teljesen. Nehéz elengedni egy közeli barátot, főleg úgy, hogy a viszontlátás ennyire bizonytalan. Éjjel nem nagyon tudtam aludni, és elhatároztam, hogy másnap megveszem a jegyet hazafelé minél előbbre, mert nem tudok még három hetet itt tölteni a lakásban, ha mindenki elmegy.

Mivel jövő vasárnapra foglaltam jegyet, úgy alakult, hogy a mai az utolsó napom Rickkel és Amadeusszal, mert 2 óra múlva indulnak Santanderbe, és csak jövő kedden jönnek vissza. Pénteken még elmentünk hárman közösen Toledoba, ma meg Rickkel egy fesztiválra itt Madridban. Sajna a fesztivál elég ratyi volt, de nagyon jól esett, hogy a Rick mindenképp akarta, hogy elmenjek vele. Nagyon jó srác, örülök, hogy megismertem, meg hogy együtt laktunk. Általában nem szokott érzelgősködni, de ma mondta, hogy nem nagyon tudja felfogni, hogy vége van, és néhány óra múlva lehet, hogy többé nem találkozunk. Mondjuk azért Amsterdam meg Budapest nincs annyira messze. Ráadásul nyáron kimegy Gretehez Észtországba 3 hétre - ki tudja, még a végén egyszer összeházasodnak, és annak igencsak nemzetközi lagzi lesz a vége :)

Amúgy, hogy a magyarokról is írjak, szerdán elment a Misi, kikísértem a reptérre, mert elvitte haza a gitárom, ami nagyon rendes tőle. Ma (azaz még vasárnap) meg elment a Reni is, ami miatt még plusszba kicsit szomorú vagyok, mert vele is nagyon jóban voltunk. Meg ő volt az első lány, akivel aludtam Spanyolországban :) Kicsit meglátogattam ma még, elmentünk sétálni egyet, és nagyon rendes volt, mert ideadta a fényképezőgépét erre a hétre :)

Úgyhogy végre van egy használható gépem, amivel túristáskodhatok az utolsó 6-7 napban Madridban!

Fogynak a napok

 2011.06.12. 22:22

És az emberek is körülöttem sajnos. Zsombor múlt héten elindult a Caminora, de még sokan mások is itt hagyták Madridot az utóbbi napokban. Björn, Laura, Fabienne, svájciak, akiknek hirtelen nem jut eszembe a nevük... Tegnap volt Inganak és Linanak a búcsubulija Villaban. Nem sok kedvem volt elmenni, mert pénteken házibuli volt nálunk is, az utolsó. Viszont mindenki ment a lakásból, és mivel nem akartam egyedül itthon maradni, én is összeszedtem magam. Végülis egész kellemes volt, még a medencébe is beugrottunk a srácokkal, csak a szomszédok a nagy zajra kihívták a rendőröket, úgyhogy a bulinak hamarabb vége szakadt, mint terveztük. Hazafelé kicsit hideg is volt, de azért kibírtam.

Grete elmegy kedden, ő az első, aki elhagyja kis közösségünket. Hiányozni fog, kedves lány, bár igazán nem kerültünk soha közel egymáshoz, Viszont nagyon fura volt, hazafelé a buszon átbeszéltük néhány közös emlékünket, és nem nagyon sikerült felfognunk, hogy némelyik négy hónapja volt. A héten itt hagy még minket Mihkel is. Na ő viszont nagyon fog hiányozni, egyik kedvenc lakótársam meg haverom lett itt Madridban. Egyszer jó lenne meglátogatni Észtországban, vagy ahol éppen lesz majd. Nagy utazó a srác, érettségi után gondolt egyet, és elment csak úgy egy évre Ausztráliába, meg ki tudja még, merre...

Annak alkalmából, hogy ez az utolsó közös vasárnapunk így nyolcan, nagy közös vacsorát csaptunk, épp az imént lett vége. Mihkel sütött halat, Rick csinálta a krumplit, én a salátát, Adam meg a banánturmixot a végére. A csajok meg takarítanak:)

Nem tudom pontosan elmondani, mit éreztem, amikor leültünk mind a nyolcan a kajától roskadozó asztalhoz. Ez volt az első közös főzésünk (sajnos), és ahogy ott ültünk együtt, így 3-4 hónap után... Boldog voltam nagyon, ahogy végignéztem rajtuk, és kicsit szomorú is, hogy ez az utolsó ilyen alkalom. Örülök, hogy ezekkel az emberekkel lakhattam együtt, nagyon megszerettem mindüket a végére.

Eléggé rám tört a kajakóma így a nagy evés után, úgyhogy belehuppantam a szobámban a fotelba, beraktam a kedvenc kispál számaimat, és úgy döntöttem, hogy blogolok végre kicsit. Furcsa, hogy mindig ezeket a számokat akarom hallgatni, amikor valaminek a vége felé közeledek. 

És itt van persze Carolina is. Kicsit kellemetlen, hogy így az utolsó hónapra kerültünk csak közelebb egymáshoz. Nagyon kedvelem, és ezért rengeteg kedves dolgot mondok neki, de remélem azért nem veszi túl komolyan ezt az egészet. Nem akarom, hogy nagyon szomorú legyen, amikor elmegyek. Mondjuk ezek után kicsit furán hangozhat a részemről,amikor azt mondom, hogy jó lenne többet találkoznunk. Hát mindenesetre ez van, az élet ilyen. Végülis szép eléggé! 

Alakul

 2011.06.06. 13:59

Szépen alakulnak a dolgok körülöttem mostanában. Ha máshogy akarnék fogalmazni, úgy is mondhatnám, csupa jó dolog történik az utóbbi napokban (Natalia meg is jegyezte, hogy kicsit frusztrálja már ez a nagy boldogság.) 

Először is, végre sikerült találnom egy privát spanyol tanárnőt (Carolina). Remélem, sokat tanulok tőle majd júniusban. Úgy tűnik, sikerült elintéznem a cuccaim hazaküldését, úgyhogy elkezdtem szervezni a júliusi kis utazgatásaimat. Végülis letettem a vonatozós tervről, mert kicsit sokba fájna (főleg annak fényében, hogy kicsit bizonytalan, mikor kapom vissza a kauciót). Így viszont elkezdtem repjegyeket nézni, és úgy tűnik, hogy ugyanaz az útvonal kijön kb fele pénzből. (Provance sajnos kimarad.) 

Tehát a terv a következő:

júniusban intenzív spanyol tanfolyam, ill. Madrid alaposabb megismerése

júni vége - chueca fesztivál

júli eleje - nagy lakástakarítás, 5-e körül irány Barcelona (busszal)

júli 12 - Barcelona-Párizs (repülővel - épp most foglaltam). Párizsban jó lenne bevárni Juditot, ő is hajlik inkább a repcsizésre

júli 18-20 körül Párizs-Bologna. Tommasot mindenképp meg kell látogatni, és ha minden jól megy, még Zsomborral is összefutunk.

gran final - ha máskor nem, augusztus elsején vannak viszonylag olcsóbb jegyek Rómából Pestre. De azért ha van valami kicsit előbb, majd rárepülök...

Amúgy a hétvége kellemesen telt: pénteken megvolt a búcsúbuli az egyetemen, elég kis lightosra sikerült, 1-kor már itthon is voltam. Szombaton beadtam pár hostelbe az önéletrajzom, aztán elmentünk főzni Zsomborhoz. Mivel holnap indul a Caminora, ez volt az utolsó vacsora nála. Én palacsintát sütöttem, mert azt kért, és csináltunk hozzá mákos diós szilvalekváros mártást, ill. néhányat olvasztott csokiba kevert csilivel töltöttünk meg. Elég jól sikerült, meg kell hogy mondjam. Ráadásul kifejezetten imponáló lehettem palacsintadobálgatás közben, és valószínűleg ezt vette észre Carolina is :) Vacsi után elmentünk Rosa születésnapját megünnepelni a Tribunal közelében. Nagyon jó kis klubban voltunk, és végre táncoltam is egy jót. Miután kirugdostak minket, felhívtuk a maradék embereket egy rögtönzött kis házibulira még hozzánk. A tegnapi nap ennek megfelelően pihenéssel telt, illetve elmentünk este a Bernabeuba megnézni egy Real Madrid - Bayern München öregfiúk meccset. Hát elég öregek voltak páran, de azért Zizouhoz még mindig tapad a labda, és a Figo is jó kondiban van. Végülis 8-3-ra nyertünk.

Ma kéne vennem egy új cipőt, mert teljesen tropára ment az előző (mondjuk ahhoz képest, hogy 8 euro volt és megjárta Portugáliát meg Andalúziát, egész sokáig bírta még). Aztán átmegyek Zsomborhoz fájdalmas búcsút venni - na meg persze hogy ideadja minden maradék kajáját:)

Este pedig spanyoltanfolyam, csak még nem tudom, hogy hol és mikor.

Hasonló szép napot kívánok mindenkinek :)

Education

 2011.06.05. 11:30

Tegnap találkoztam két svéd csajjal, akik közül az egyik nem tudta, hogy hol van Magyarország, viszont a másikkal sikerült elhitetni, hogy a Zsombor félig arab, mert anyukája marrakeshi, apukája meg '56-ban disszidált marokkóba. Amúgy meg az arab kultúra nincs is messze a magyartól, mert eleve Allah neve is a magyar hála szóból származik, csak az évezredek során kicsit hasonult az arab kiejtéshez. Hát nem szép az élet? Amúgy történtek sokkal fontosabb dolgok is mostanában, de azokat nincs erőm most leírni – majd legközelebb! 

Május 31 - perfect day

 2011.06.01. 08:45

 

Tegnap megírtam az utolsó vizsgám is az egyetemen! Na jó, csak kettő maradt így az utolsó hetekre, de ez akkor is nagy örömmel tölt most el. Magáról a vizsgáról nem is érdemes többet írni, nem volt semmi extra.

A teszt után végre írtam egy levelet a Zsófinak is, amivel már régóta adósa voltam. Remélem, nem azért nem válaszolt soha facebookon meg skype-on, mert haragudott, hogy nem írtam. Végül is csak másfél hónapot késtem vele, annyi még belefér, nem? :)

Utána végre rendbeszedtem az önéletrajzom, mától elvileg indul a nagy hostel-hajkurászás.

Kiváló ebédem volt az egyetemen, pusztán 5 euró körüli összegért egy pizza, egy szép szelet rántotthús krumplisalátával, ill. egy sütemény és egy kenyér. Annyira jól laktam vele, hogy nem is nagyon ettem már mást tegnap.

Hazafelé a buszon öszsetalálkoztam Nataliával (mostanában nem sokat látom, mert állandóan Villában lóg a régi haverjaival), és tök jót beszélgettünk. Kb ez volt az első alkalom, hogy együtt buszoztunk haza, pedig együtt lakunk már egy jó ideje.

Otthon aztán úgy döntöttem, hogy nem nagyon csinálok semmi értelmeset. Délután a szokásos hírolvasás, szieszta, aztán meg akartam nézni a Macskafogót, de sajna kisebb technikai problémák ezt megakadályozták. Így viszont gitároztam egy nagyon jót, aztán egy kis photoshop, majd fél 11 körül leültünk 4-en srácok kártyázni. Mihkel nagyon kellemes kis akusztilus nótákat talált a neten, azokat hallgattuk, és időközben előkerült egy üveg portói is. Nagyon jó volt együtt lenni kicsit a srácokkal, szerintem az utóbbi 1-2 hétben kovácsolódtunk össze úgy igazán egy jó kis társasággá. Eddig is nagyon jó volt, de most kicsit mégjobb. Persze lehet, hogy csak én lettem kicsit más. Fél egy körül hagytuk abba a játékot, épp mindenki nyugovóra tért volna, amikor Adam feldobta az ötletet, hogy meg kéne nézni valami filmet. Mivel épp a napokban töltöttem le a teljes Mátrix trilógiát, bedobtam a srácoknak az ötletet, és Rick kivételével kaphatók is voltak rá. Kellemesen végigröhögtük hárman az első részt, aztán végül is megállapodtunk abban, hogy mivel már hajnali három, jobb, ha most már tényleg lefekszünk (különösképp én, mert reggel 8:30-kor órám van), a maradékot megnézzük ma. Vannak mondjuk aggályaim, mert ma van Reuben haverunk születésnapja, és délután 3-tól meghívott minket egy kis sütkérezésre a medencéjük körül :) Hiába, nehéz az élet.

Amúgy vasárnap hazautazott a Dorottya, kicsit szomorú voltam emiatt, de nem sokára találkozunk otthon úgyis. Nagyon jó volt, hogy itt volt 2 hónapot, rengeteg időt töltöttünk együtt, nagyon jókat buliztunk, ettünk, beszélgettünk. És még az egyik kedves kis hugát is megismertem végre rendesen. Nem bánnám, ha egyszer nekem is ilyen lányaim lennének :) Vagy egy olyan, mint amilyen spanyol lány most épp szemben ül velem a buszon!

Uborkaszezon

 2011.05.27. 01:03
"Szia Olikám!
 
Fél Európában hasmenés járvány van, állítólag a spanyol uborkától, úgyhogy semmiképpen se egyél belőle. A hétvégén valamikor majd megpróbállak hívni. Puszi:anya"
 
-----------------------------------------------------------------------------------------
 
"Köszi Anyu!

Az a helyzet, hogy épp ma este vacsiztunk a Zsomborral egy kis uborkát étvágyhozónak. Remélem, nem lesz semmi gond belőle. Mindenesetre a székletfogó tabletták még megvannak :)

Puszi

Olivér"

Miért is ne?

 2011.05.26. 01:05

Kicsit rámjött a blogolhatnék, úgyhogy gondoltam, írok valamit. Végülis miért ne?

Madridba beköszönt a nyár, elég erőteljesen és hirtelen. A higany verdesi a 36-37 fokokat napközben, este is elég meleg van. Erről mindig nyirkos testek jutnak eszembe, na meg persze egy kispál szám: "...Aztán már rájöttem,Hogy a húsunk szaga / Az övé ázott szalma / Az enyém vaspor, meg naspolya..." hát nem szép? :)

Tegnap találkoztam Carolinával végre, sajna nem kettesben, Zsombiéknál volt nagy közös vacsi. Az előző éjszakai rajzolásnak meg a korai kelésnek köszönhetően elég fáradt voltam, úgyhogy kommunikálni nem nagyon tudtam senkivel, de legalább ettem egy jót. Elvileg pénteken találkozunk megint a szokásos botellonon, addigra megpróbálom kipihenni magam. Persze ez sose könnyű.

Na jó, bevallom, a tegnapiban benne van egy kis fröccsözés - miket beszélek, szangirázás is, de időben hazajöttem, hogy rajzoljak. Az volt, hogy jöttek ketten magyarok, akik az előző két félévben voltak itt erasmuson, és muszáj volt elmennem velük kicsit beszélgetni. Jó volt kicsit új dolgokról diskurálni 1-2 fröccs - akarom mondani szangria - mellett. Pl. arról, hogy a Rickenbacker bizony gyönyörű egy gitár.

Végre a Judittal is tudtam pár szót váltani. Még mindig nem vagyok teljesen nyugodt, de hétfőn beszélünk elvileg, és remélem, kiderül végre, hogy mi lesz az utazásunkkal.

Ja mert hogy utazunk. Azt hiszem, ezt nem írtam itt még eddig. Az a nagy terv, hogy júliusra veszünk interrail vonatjegyet, és (várhatóan) Párizsból kiindulva lemegyünk Provanceba, aztán Bologna, Róma, Velence, Klagenfurt (?), Bécs, Budapest. Igazán nem lenne rossz, mit ne mondjak. De lassan el kéne akkor kezdenem szervezni a cuccaim hazaküldését; és esetleg egy kis plusz pénz keresése se jönne rosszul. Na de majd meglátjuk, mindent a maga idejében. De ki tudja, hogy minek mikor van az ideje? Erre csak annyit tudok most mondani, hogy insha'allah. Na meg, hogy jó éjszakát!

8 nap

 2011.05.19. 20:02

azt hiszem ennyi ideje nem írtam. Meg előtte se túl sok mindent. Ez van, mostanában kicsit alább hagyott a lelkesedés a blogolás terén. Nem nagyon történnek különös dolgok, járok suliba folyamatosan, tanulok, holnap lesz az első vizsgám műszaki rajzból. Nem tűnik túl vészesnek, szerintem ennyi anyagot otthon két hét alatt adnak le. Na jó, három. 

Múlt hétvégén tartották Madridban a San Isidro fesztivált. Madrid védőszentjéről van szó, ha jól tudom, ennek örömére tüzeket gyújtottak a folyó partján, és tele volt a város színpadokkal meg kulturális rendezvényekkel. A mi pénteki kulturális rendezvényünkről nem sokat mesélnék, annyi a lényeg, hogy Zsombinál kezdtünk, aztán kis nosztalgiázásból elmentünk Eusebio kocsmájába a Puerta del Angel közelében. Ismét csak nagyon jó volt, és a társaság is kiválónak bizonyult: ott volt ugye a Zsombor (mert nála kezdtünk), Tommaso egy belga lánnyal, Dorottya egy barátnőjével, talán Lineth (Mexikó) és egy pompás spanyol ara (Carolina)! Remélem róla még írhatok majd, de egyelőre nem akarok semmit. Eusebio után átnyargaltunk a Templo Debodhoz, csak hogy Rickékkel is találkozzunk, és együtt jöjjünk haza... A többi nap elmentünk megnézni pár koncertet, de már jóval szofisztikáltabb módon, mint azt tettük pénteken.

A héten kb nem történt semmi azóta, elég sok beadandóm van, főleg photoshoppolni kell sokat, de majd csak végzek vele.

Egyre többet gondolok otthonra, hiányzik már a család, a srácok, hiányzik egy jó kis borozás a garay téren vagy a kadarkában, egy sörözés a krúdyban, gitározás a keleti blokkban. És persze anya főztje!!! Egyre jobban hiányzik egy kis trombitálás a juniorsban - bár ahogy a híreket hallom otthonról, ez már nem valószínű, hogy meg fog történni. Max. 30 év múlva egy kis örömkoncerten, ha összejön a banda. De nem akarok pesszimista lenni... És persze el sem tudom mondani, hogy mit érzek, amikor Fonyódra gondolok :)

(Azt hiszem, ennél szebb szavakkal nem tudnám zárni ezt a bejegyzést.)

Újra itt

 2011.05.11. 12:03

Csodás napra ébredtünk, kedves barátaim. A nap süt, az ég kék, Olivér megtartotta spanyol prezentációját a mórokól, és még az is lehet, hogy ma végre elmegy fodrászhoz is.

Plusz most jött az információ, hogy esély van egy kis koncertezésre a francia partokon augusztusban. Nagyon halvány az esély, de kicsit még szebben süt a Nap most :)

Adós vagyok magamnak (és persze a világnak) az andalúziai túra leírásával. Ezt igyekszem most pótolni, de mivel azóta eltelt egy hónap kb, kicsit rövidebbre írom (és persze csak a szépre emlékezem)...

valahol ott hagytam abba, hogy megérkeztünk Portóból. A többiek magukra vállalták, hogy intézik a kocsit, én meg addig hazamentem kajálni meg összepakolni kicsit. Végülis fél nyolc körül tudtunk elindulni Sevilla felé. Az előre lefixált Peugeot 106 helyett szerencsére ugyanannyi pénzért kaptunk egy vadi zsír VW Polot, ami valljuk be, szinte kétszer akkora, mint francia konkuense. (Ettől függetlenül persze még mindig mondhatjuk rá, hogy kicsi.)

Sevillaba valamikor hajnali kettő körül érkeztünk meg. Szerencsére volt szállásunk (persze lengyeleknél), ahol nagy szívélyesen vártak minket. Nekem sajna a földön kellett aludnom a kövön, de ezt később megtanultam értékelni...

Sevillai tartózkodásunk szerda estig tartott, addig bejártuk a főbb nevezetességeket (Alcazar, Plaza de Espana, katedrális, múzeumok stb...), mulattunk is egy jó nagyot kedden, ill. szerdán megnéztük a felvonulást. Rengeteg ember, aki éppen nem vonul fel, az nézi, eszméletlen mennyiségű fúvós zenekar, és egy új fajta trombita, amit még sose láttam. Méretre a pikolo trombitához hasonlít, de csak egy ventile van az alján, ezt tekergetik, és borzalmasan magasan játszanak vele. Futkosott a hátamon a hideg, kicsit úgy éreztem magam, mintha a Korzikai testvérek c. filmben lettem volna. Felejthetetlen volt mindenesetre...

Sevilla után szerda este 6 körül Granadának vettük az irányt. Meg is érkeztünk 11 körül, még pont elcsíptük Copa del Rey végét. Gyors zuhany után (ismét csak lengyeleknél) felmászunk Albaicenre (autentikus cigány városrész pompás panorámával az Alhambra-ra), és ott töltöttük az egész estét. Itt is felvonulás volt épp, na meg mindenki ropta a flamencot, egy öreg ficko pedig autentikus cigány énekeket énekelt egy sziklaoromról. Annyira mély hatással volt rám a hely, hogy elhatároztam, hogy ha egyszer nagyon elegem lesz a világból, nyitok egy kis borozót az Albaicenen, ahol jó kis szekszárdi borokat lehet majd inni, rosé fröccsöt is természetesen, és elkezdek flamenco gitározást tanulni.

Kb. reggel hatra érhettünk vissza a szállásra, ahol sajnos csak reggel nyolcig maradhattunk, úgyhogy másfél óra alvás után fogtuk a cókmókunkat, beültünk a kocsiba, és kerestünk egy félreeső parkolót az egyik hegyen, ahol aludtunk még pár órát a kocsiban. Ezután a délutánt az óváros megtekintésével töltöttük - sajnos az Alhambra-ba nem lehetett már hetek óta jegyet kapni -, piknikeztünk egyet az Albaicenen, majd estefelé úgy döntöttünk, hogy elindulunk Gibraltár felé, mivel nincs szállásunk Granadában. Amadeus rábökött Torremolinosra a térképen, hogy majd itt keresünk szállást éjjelre. Találtunk is pár hostelt és kempinget, de mindenhol le akartak húzni minket nagyon, úgyhogy megint a kocsiban aludtunk a tengerparton. (Ugye milyen jó is az a kis hely a földön a nappaliban...) El lehet képzelni, hogy milyen szaga lehet 4 huszonéves, ereje teljében levő férfinak 2 nap kocsiban alvás után, fürdés, tiszta zokni nélkül :)

Viszont a másik oldalról meg elgondolkodtam azon, hogy mekkora házakban élünk, mennyi hely van mindenre, pedig egy VW Polonyi alapterületen is "el lehet organizálni" (emiatt mindenkitől elnézést kérek, de nem találtam jobb kifejezést) négy férfi életét. Többé-kevésbé, persze...

Mindenesetre egész jót aludtunk, és másnap 10 körül elindultunk Gibraltár felé. Annyira elkapott minket az eső útközben, hogy beragadtunk egy benzinkúton, és nem tudtunk továbbmenni. A fürdéshiány, az ágyhiány és a jó idő hiánya már-már azt a gondolatot keltette kis csoportunkban, hogy feladjuk, és visszamegyünk Madridba. Viszont annyira közel voltunk Gibraltárhoz, hogy úgy döntöttünk,  oda még mindenképp el kell mennünk...

Gibraltárba érvén mellénk szegődött a jó szerencse! Mondjuk amíg nem értünk át határon, eláztunk rendesen, de ahogy angol területre értünk, kisütött a nap, és egész délután úgy is maradt. Felmásztunk a szikla legtetejére (kicsit tovább is, talán), és átintegettünk kicsit Afrikába ;) Ez a túra kitöltötte az egész délutánunkat (úgy tűnt, mintha lefelé sokkal tovább tartana, mint felfelé), úgyhogy egyből el is indultunk Cádiz felé. (Mivel még mindig nem fürödtünk, az aromák spektruma egyre csak szélesedett, intenzitásuk pedig nőttön-nőtt a kocsiban.) Útközben megálltunk 10 percre Tarifában, megnéztük a partot meg a windsurfösöket.

Cádizba érkezve csodás naplemente fogadott minket (a McDonalds parkoloójában). Kivételesen itt nem lengyeleknél, hanem észteknél laktunk (ezt a szállást mondjuk én szerveztem), akikről inkább nem írok most semmit. A lakás egy egyszobás garzon volt, 6 méterre a tengerparttól, ami igencsak kellemes. Természetesen itt is megtaláltuk a helyi lengyel kolóniát. Amadeus és Zvol már az első este áttették a székhelyüket a lengyel csajokhoz, és szombaton én is követtem őket. Cádizban eltöltött két napunk többnyire a tengerparton, főzéssel és szórakozással telt. Persze azért kicsit körbejártuk a várost is.

Vasárnap délután összezottyadva, de boldogan indultunk hazafelé. Útközben beugrottunk Córdobába kicist, majd 11 körül megérkeztünk Madridba.

Kaja, fürdés, borotválkozás, és másnap - talán kicsit más emberként -, újra egyetem.

 

Képek itt: https://picasaweb.google.com/ytr5335/Andalucia?authkey=Gv1sRgCLeVkc6vpNP-nQE&feat=directlink

 

Művészet

 2011.04.29. 19:28

Bárcsak lennék
Kolibri a 
Kerámia
Vázán
(Melyben
Egy szál
Kamélia
Hajlong)
Natália
Ágyán.

Ez most nem
Paródia,
Natália!
(Tudhatnád,
Milyen
Komolyra
Vettem e
Sorokat)
Romantika - 
Mondhatnánk!

 

 

 

Rántotthús

 2011.04.28. 19:17

 A tegnapi technikai problémák után (bankkártya itthon felejtése, bankkártya üressége) ma vettem fel pénzt a másik számlámról és végre tudtam csinálni egy jó kis rántotthúst (persze disznó). Vettem hozzá friss kenyeret meg Heinz ketchupot, és csodálatos szendviccsé biggyesztettem össze az alkotóelemeket egy kis saláta közreműködésével. Azt hiszem, kicsit meg is könnyeztem :)

Amúgy csupa jó dolog történt a héten. Végre átírattam a Santandernél a címemet a mostanira, és elintéztem, hogy küldjenek új pinkódot a kártyámhoz, mert a régit nem kaptam meg. Ja és kiderült, hogy kicsit több pénzem is van, mint gondoltam :)

Nataliaval elkezdtünk poénból verseket írogatni egymásnak, amit nagyon élvezek, mert ezer éve nem írtam semmit, és most nagyon jól esik hülyéskedni kicsit.

És végül, nem sokára megyek egy házibuliba, ahova viszem a gitárt, mert lesz egy kis jam session, amire meghívtak.

Kell ennél több?

Porto

 2011.04.27. 00:20

Akkor ott folytatom, ahol a múltkor abbahagytam. Tehát csütörtök reggel nekivágtunk Portónak, mint utóbb kiderült, nem 3, hanem 4 lengyel srác társaságában. Az első kisebb galiba rögtön a reptéren adódott - én ugyan ott voltam időben, de Amadeusék elaludtak, és a legutolsó pillanatban értek csak oda. Mindegy, a lényeg, hogy feljutottunk a gépre, és egy óra múlva leszálltunk Portóban. Innen egyből Aveiro felé vettük az irányt - persze közben azért beugrottunk egy cukrászdába kávézni meg sütizni, csak hogy újra meglepődjünk azon, hogy Madrid magasan a legdrágább hely a félszigeten. És figyelem! Végre ettem krémest! Leírhatatlan gyönyörűséget okozott a portugál napsütésben :)

Bő egy óra vonatozás után megérkeztünk Aveiroba, ami Portugália egyik jelentős egyetemi városa, régebben azt hiszem a kerámia ipara is fontos volt, de mára ebből nem sok maradt. Kis aggodalomra adott okot, hogy a srácot (persze lengyel), akinél le volt zsírozva a szállásunk, nem tudtuk elérni sehogy. Így hát volt egy kis időnk mászkálni a városban, kb. másfél óra alatt meg is néztünk mindent, amit érdemes (egyetem + főtér + park). Mire végeztünk, a srácot is sikerült előkeríteni, úgyhogy mindenki megnyugodott, elfoglaltuk a szállást, átöltöztünk és elmentünk a partra fürödni (busszal fél óra). Este kaja, lengyel házibuli - először szembesültem vele, hogy ezek a srácok tényleg vedelik a vodkát. Másnap meg is kérdeztem tőlük, hogy miért épp vodka, és miért ennyi? Azt a frappáns választ kaptam, hogy nem akarnak igazából időt tölteni a berúgással, úgyhogy a hirtelen a szervezetbe injektált nagy mennyiségű vodka pont megfelel az elvárásaiknak. Ez is egy nézőpont. Végülis részemről annyiból állt az este, hogy mondtam a többieknek, hogy mivel mindenki lengyelül beszél, én ledőlök kicsit, ébresszenek fel, amikor mennek a városba. Állítólag megpróbáltak, de nem nagyon sikerült, úgyhogy csak 3 körül ébredtem fel, amikor hazaértek. (Hozzátartozik a dologhoz, hogy az előző héten rendszeresen 4 órákat aludtam csak.) A másnap igazán kellemesen telt, feltankoltunk némi piknik alapanyagot, és kimentünk megint a partra, és ott is töltöttük az egész napot. Nagyon jól éreztem magam, sokat játszottunk a hullámokkal, és csomó hasznos metaforikus gondolat eszembe jutott, pl. a cseppek természetéről, de erről most nem írok, majd egyszer később, amikor nem lesz semmi epikus írnivalóm. Az este ugyanúgy telt, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy most nem aludtam be, úgyhogy megnéztem én is a város éjszakai életét. Elég jó volt, a helyi egyetem kosárcsapata épp aznap nyerte meg az országos bajnokságot, úgyhogy elég sokan ünnepeltek a központban. (Na jó, leginkább ők ünnepelték saját magukat.)

Másnap felkeltünk viszonylag időben, és visszamentünk Portóba. Amadeus intézett szállást nekünk egy 6 fős apartmanban. Elég tehetséges a srác, csak 12 eurot kellett fejenként fizetnünk éjszakánként, cserébe kaptunk egy tip-top 2 szobás apartmant saját konyhával, étkezővel, fürdővel, tv-vel és wifivel. Miután kipakoltunk, elindultunk meghódítani a várost :) Csodálatosan sütött a Nap végig! Be kell valljam, féltem kicsit Portótól, mert amikor 6 éve ott voltam a nyár közepén, egész nap esett az eső és nem volt túl kellemes az idő. Most viszont kitűnő volt turistának lenni Portóban. Megnéztük a könyvesboltot, ami a belső kiképzéséről híres, aztán felmásztunk a legmagasabb toronyba, bejártuk az óvárost (halászfalut), aztán átmentünk a folyó túloldalára. Itt letértünk a tipikus túrista útvonalról, mert találtunk egy elhagyatott templomot a hegyoldalban (mellesleg csodás panorámával). Muszáj volt megkörnyékeznünk, Amadeus még a harangot is megkongatta. Aztán megnéztük a folyó túloldalát (ahonnan érkeztünk), majd ettünk egy tipikus portugál francesinát (több szintes sült szendvics nem tudom hány féle hússal és valami szósszal leöntve). Este bevetettük magunk a belvárosba, tele voltak az utcák, rengeteg ember, tömérdek bár. Ja és természetesen a szálláson is találkoztunk pár lengyel csajjal, de ők mondjuk nem voltak túl szépek.

Vasárnapi első úticélunk a Casa de Música volt. Most végre volt időm rendesen körbejárni, lenyűgöző épület, mind építészetileg, mind gondolatilag. Ezután megnéztünk még néhány nevezetesebb helyet, de a fénypontja a délutánnak a borkóstoló volt. Szekszárdi létemre nem vagyok elájulva a portóitól, mert szerintem az nem bor, de ha nem borként kezeljük, akkor egész kellemes :) Fejünkbe vettük, hogy a vasárnapi naplementét az óceánparton töltjük, ahova egy oldtimer villamossal lehetett eljutni (olyasmivel, mint ami San Francisco utcáin is járkál). Végülis annyira hideg volt a parton, hogy inkább nem vártuk meg a végét, de így se volt egy túl könnyen felejthető látvány.

Este a többiek (ideje végre nevükön is nevezni őket: Amadeus, Zvol, Romus és Gumis) még elmentek néhány fotót csinálni a túristahídról meg a városról (utóbb kiderült, hogy behatoltak egy évek óta elhagyatott épületbe, ahol mindenféle érdekes dolgot találtak, de ez az ő sztorijuk), én meg otthon maradtam, mert a lábam kisebesedett a szokott helyen, és pihentetni akartam az andaluciai túrára.

Hétfőn irány a reptér, elég nagy kupit hagytunk magunk után, ami nekem nem annyira tetszett, de én így is egész reggel mosogattam. Természetesen most is a legutolsó pillanatban érkeztünk ki, amit én nem annyira szeretek, kicsit össze is szólalkoztam Amaval. Röhögött rajtam, hogy mit izgulok már ennyire, úgyis később nyitják a kapukat. Fel is húztam magam, és eldöntöttem, hogy a nyáron nem fogok vele utazgatni. Bírom a srácot, de itt kezdett tudatosodni bennem, hogy kicsit máshogy képzeljük el az dolgokat. Végülis természetesen utolsóként szálltak fel a gépre (én Zvollal beálltam a sorba előbb).

Lényeg a lényeg, simán visszaértünk Madridba, és elkezdtük a villámgyors készülődést a következő túrára. De ez már egy másik történet. Olyannyira, hogy ezt majd máskor írom meg...

Hosszú útra megyek...

 2011.04.14. 00:31

és előtte illendő lenne kicsit írni valamit. Holnap indulok ugyanis Portoba, kb 8-ra kéne a reptérre érnem. Onnan hétfőn kora délután érünk vissza, és 1-2 óra készülődés után indulunk is tovább Andalúziába. A tervezett úticélok Sevilla, Cádiz, Granada, Tarifa, Córdoba, Malága, ilyenek. 3 lengyel sráccal megyek, az egyikük Amadeus, a másikat is ismerem, de nem jut most eszembe a neve, a harmadikat pedig nem ismerem (talán egyszer találkoztunk). Erről elég is ennyi most, majd ha megjöttem, úgyis beszámolok.

Amúgy nem történik semmi különös mostanában, próbálok kicsit spórolni, hogy maradjon az utakra. Megérkezett a Dorottya is Madridba 2 hete, múlt szerda körül találkoztunk először, aztán péntekre áthívtam palacsintázni, utána pedig elmentünk egy jó kis botellónra a Templo Debodhoz. Sajnos azóta nem láttam, remélem jól van, mert a hétvégén kicsit beteg volt. Úgy tudom, hogy itt vannak most a szülei is, szóval Dorottya, ha ezt most olvasod a héten, add át üdvözletem anyukádéknak, lécci;) ja és az utcámban találtam egy jó kis baszk éttermet, ha esetleg érdekel titeket, írj sms-t, és elmondom, hol van :)

Az utóbbi pár napban eléggé rákaptam a főzésre/sütésre: először pénteken sütöttem palacsintát a többieknek, nagyon ízlett mindenkinek, de a prímet a lekvárod vitte, Anyu! Aztán szombaton összedobtam életem első tortilláját, magyarosan, kolbásszal :) jobb híján vasárnap megcsináltam a kolbász nélküli változatot is. Már nagyon régóta akartam csilisbabot is csinálni, úgyhogy hétfőre mindenképp ez volt a terv. Úgy alakult, hogy suli után felmentünk Amadeushoz kajálni, és nála csináltam meg végülis. Ő meg az egyik másik lengyel útitársunk voltak a közönség, és úgy láttam, hogy elég jól esett mindkettőjüknek. Ama kicsit picsogott, hogy csípi a száját, de végülis mondtuk neki, hogy viselkedjen már kicsit férfiként :) Hazaérve jutott csak eszembe, hogy a Nataliának és Kamillának is megígértem, hogy főzök nekik csilisbabot, úgyhogy kedden is ezt csináltam, csak kicsit szoftosabb kivitelben. Eléggé ízlett nekik, különösen Nataliának (remélem).

Hihetetlen jó érzés amúgy látni, hogy az többiek kajálják az ember főztjét.

 

Hiánypótlás

 2011.04.08. 00:17

Nem nagyon írtam a két utazás között eltelt időszakról, úgyhogy megpróbálom valahogy pótolni most. Bár nincs épp könnyű dolgom, mert egy Athena nevű spanyol lány állandóan írogat nekem facebookon, amivel csak két-három probléma van most épp: 

  • olyan szlenget használ, amit nem nagyon értek
  • úgy írja le, hogy el se tudom olvasni
  • egyáltalán nem is érdekel
 
Nem is értem, hogy talált meg ez a lány igazából, a Zsombinak volt valami ismerőre, de szerintem már neki is elege volt belőle egy kicsit, és egyszer együtt mentünk a busszal, és leült ez a csaj is hozzánk, a Zsombor egyből elővette a könyvét meg bedugta a fülhallgatóját a fülébe, én meg végighallgattam egy 40 perces kiselőadást a csaj életéről. Aztán megtalált facebookon, kedvesen visszajelöltem, és azóta nincs túl sok nyugtom. De erről ennyit, nem akarok itt is ezzel foglalkozni.
A Valencia utáni hét a közelgő lakásavató bulira való készülődés izgalmaival volt megfűszerezve. (Néha egészen káprázatos mondatokat tudok kifacsarni magamból.) A buli pénteken volt, egész sok plussz vendég érkezett addigra a kéróba: mindkét lengyel csajnak megjött a fickója, Ricknek két kellemes belga lány, míg Adamnak két lengyel fiú vendége akadt. A buliba jött még kb + 40 ember, fergeteges hangulat, szerencsére a rendőröket se hívták ki, és reggelre még egy amerikai lányt is találtam az ágyamban. De úriember lévén erről többet most nem mondanék. 
Másnap akadt egy kis gond az egyik szomszéddal sajna, egész reggel azzal játszott, hogy felcsöngetett hozzánk 20 percenként, ami csak azért baj, mert az én szobámban is van egy kaputelefon. Persze sose szólt bele. Aztán délután hat körül meg is jelent a lakásban (természetesen csak én voltam itthon), és csak addig tartott a kétoldalú kommunikációnk, amíg megkérdezte, hogy "spanish, or english?". Ezután egy 6-7 perces monológot adott elő arról, hogy itt márpedig több ilyen nem lesz, és mit képzelünk, és különben is, este 9 és reggel 8 között kuss van a házban. Itt kezdett gyanús lenni, hogy ez a faszi teljesen perfekt angolul, és olyanokat mond, amit egy spanyol sose mondana, tehát tuti nem spanyol. Mondjuk nem tudom, hogy az ilyen miért költözik Madrid egyik legnagyobb bulinegyedének a közepébe. Na mindegy, neki lesz rosszabb, mi meg egy darabig nem tartunk házibulit. Hivatalosan...
Amúgy a buli előtti este elbúcsúztattuk Krisztit, mert péntek reggel visszaköltözött Magyarországra. Elég kellemes kis este volt, egy igazi kis buzibárba mentünk táncolni (Club 54), és néhány kedves hölgy munkatársa meg is adta a telefonszámát. "Oliver, si tu quieres practicar la lengua, llamáme, no te preocupes." :D
 
Vamos a ver, vamos a ver. A vak is megmondta...

 

Marrakesh

 2011.04.05. 02:09

Csapat:

Nagy Zsombor

  • magyar
  • 24
  • férfi
  • hetero
  • magyar, angol, spanyol
 

Thomas Colin

  • belga
  • 22
  • férfi
  • hetero
  • francia, angol, spanyol, arab
 

Germán Olivér

  • magyar
  • 24
  • férfi
  • hetero
  • magyar, angol, spanyol, német
 

Indulás:

Csütörtök reggel fél hétkor indult a gépünk Madrid Barajas T1 repülőtérről. Eltérő okok miatt egyikünk sem aludt túl sokat ezen az éjszakán. Én pl. azért aludtam csak 20 percet, mert jött a Csabi Madridba, és itt aludt nálam szerda éjjel. Természetesen elvittem kicsit tapasozni meg sörözni, meg tök jót beszélgettünk közben. Kb. éjfél körül értünk haza, összeraktam gyorsan a cuccom, aztán ő lefeküdt a szobámban, én meg még feltöltöttem pár házit az egyetemi rendszerre. Mikor ledőltem volna épp a kanapéra aludni kicsit, megjött Rick és Mihkel a szokásos szerda esti montaditosozásból. Kicsit jókedvűek voltak, úgyhogy leültünk kártyázni egy kicsit. Végülis kettő után mentek lefeküdni, így én is végre kicsit ledőlhettem. Viszont az izgalomtól nem sokat tudtam aludni, és 3-kor keltem, mivel Zsomborral fél négykor találkoztunk a Granvian. Innen mentünk a Plza de Cibellesre, ahol már várt minket Thomas. 4-kor felszálltunk a reptéri buszra, és elindultunk Marrakesh felé.

1. nap: kicsit para

A gépünk fél hétkor hagyta el Madridot, és kb. két óra repülés után érkezett meg Marrakeshbe. Mivel a két ország között két óra időeltolódás van, nagyjából hét óra körül szálltunk le a gépről (helyi idő szerint). Taxit fogtunk, és potom 15 euróért bevitettük magunkat az óváros központjába, ahonnan már nem volt túl messze gyalogszerrel sem a hostelünk. 8 óra magasságában meg is találtuk, de közölték velünk, hogy 12 előtt sajnos nem foglalhatjuk el a szállást. Viszont megkínáltak minket reggelivel, ami nagyon jól esett, plusz még a tetőteraszon is aludhattam egy kicsit, úgyhogy nagyon kellemesek voltak az első benyomások a helyről. Meg volt medence is, meg rengeteg vizipipa, számítógépszoba, stb. Szóval, ha valaki megy Marrakeshbe, ajánlom figyelmébe az Equity Point Hostelt.

Amúgy a város a kellemesebb arcát mutatta felénk csütörtök reggel: az utcák még épp csak ébredeztek, viszonylag kicsi volt a forgalom, úgyhogy a levegő is elviselhető volt. 

Reggeli után kénytelenek voltunk nekivágni a városnak.Első uticélunk a Koutubia volt, amit alaposan körbejártunk, majd megpihentünk a Cyberparkban (figyelem: free wifi!). Ekkor már elég jól beindult az élet, mindenfelé ránk akarták tukmálni a kis áruikat, az utcák megteltek emberekkel és motorokkal, az utak autókkal. A levegő is kicsit elviselhetetlenebb lett ezzel együtt.

Ezután a Jardin Majorelle felé vettük az irányt. Ez a kert Yves Saint Laurent kis afrikai alkotóbázisa volt eredetileg, majd a mester halála után megnyitották a turisták számára is. Nagyon kellemes volt, itt is megpihentünk szinte minden padon. Dél elmúlt, mire kikeveredtünk, és elhatároztuk, hogy elindulunk vissza a hostelbe.

Útközben azonban valahogy összeismerkedtünk Mustafaval, aki egy berber szakács egy hostelben (vagy legalábbis valami hasonló), és épp szabadnapja volt csütörtökön. Meglepően rendes volt - később tudtuk meg, hogy a berberek általában sokkal közvetlenebbek az araboknál -, és elvitt minket egy abszolút helyi "étterembe" tazsint enni. Annyira autentikus volt a hely, hogy európai embert nem is láttunk nagyon a környéken. Én őszintén szólva féltem is egy kicsit, főleg, amikor a mellettünk levő asztalhoz leült két viszonylag gengszter kinézetű alak. Zsomborral már azt tervezgettük magyarul, hogy ha futni kell, merre menjünk, meg hogy ő kit fog torkon vágni először, ha gáz van. (Ja mert hogy Zsombor magyar küzdőbajnok valami kötetlen küzdősportban, aminek most nem jut eszembe a neve.) Végülis nem lett semmi gáz, fincsi volt a tazsin, megittuk az első mentateát is, és elindultunk a hostel felé végre.

A kis szűk utcákon nem volt túl egyszerű odatalálni, akadt is egy kis gondunk néhány helyi sráccal. Fontos ugyanis tudni Marokkóról, hogy ha az utcán segítséget kér az ember, az bizony nincs ingyen. Mi ezt tudtuk, de egy kis bizonytalankodásunkat kihasználva pár helyi srác úgy gondolta, hogy "segít" nekünk eljutni a hostelhez, bár mi nem kértük őket erre. Végig előttünk mentek 6-7 méterrel, de nem szóltak semmit, viszont amikor odaértünk, beálltak az ajtó elé, és egy kis ajándékot kértek tőlünk. Mondtuk nekik, hogy felejtsék el, de nem nagyon akarták. Kisebb szópárbaj után végülis fogtuk magunkat és bementünk, gondolván, hogy nem nagyon tudnak velünk semmit csinálni a hostel ajtajában.

Én a délutánt végre alvással töltöttem (csaknem 30 óra után tudtam szunyókálni egy jót végre), majd este elmentünk a főtérre vacsorázni. Főtt csiga és vegyes hústál (többek között főtt kecskefej) került az asztalra. Az estét egy kellemes vizipipával és egy pohárka borral zártuk a tetőteraszon.

2. nap: Atlasz

Péntekre befizettünk egy egynapos túrára az Atlasz-hegységbe egy vízeséshez. Reggel 9-re jött is értünk egy fickó, aki elvezetett minket a Jemaa el Fna-ra (teljesen fölöslegesen, mert magunktól is odataláltunk volna), és megmutatta, hogy melyik mikrobuszba szálljunk be. A buszban találkoztunk Annaval és Wayne-nel. Anna amerikai lány, aki BSc tanulmányait befejezve utazgat kicsit a világban és különböző farmokon dolgozgat (elfelejtettem a szervezet nevét, de majd utánanézek) szállásért és kajáért. Wayne Vanuaturól származik, tavaly május óta járja a világot. A wikipedian utánanéztem kicsit, átlagban Vanuatuban a legboldogabbak az emberek, és itt is beszélik egy főre vetítve a legtöbb idegennyelvet. Ezek mind maximálisan igazak Wayne-re is. Annyira jóban lettünk velük, hogy a Maradék időnket együtt töltöttük Marrakeshben is.

Útközben megálltunk pár helyen, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, ill. egy berber patikát is útba ejtettünk. Nagyon jó kis túravezetőnk volt, remekül adta elő magát és nagyon érdekes dolgokat mondott berberekről, növényekről, emberekről. Sajnos a végén kicsit kellemetlen szájízzel váltunk el, ugyanis nekünk a túravezetőnk azt mondta, hogy a program ingyenes, a patikában pedig a srác el akart kérni 20 dirhamot (ami amúgy nevetségesen kevés), de mivel ezt csak a végén közölte, páran a csoportból közölték vele, hogy ez nem így működik. Ha előre mondta volna, hogy ennyi az annyi, akkor semmi probléma, de így már necces. Minden esetre én kicsit szarul éreztem magam az eset után. Sajnos ez van, ha különböző kultúrák találkoznak, és az egyik nincs felkészülve a másikból.

Végül megérkeztünk egy kis faluba, ahonnan a túra indult. Sikerült a legdrágább helyen megebédelni, mert szó nélkül odamentünk kajálni, ahol a kocsi letett minket. Ha kicsit körülnézünk a faluban, fele annyiból is kijött volna, de most már mindegy ezen rágódni. Végülis gyönyörű környezetben ettünk kuszkuszt egy kis hegyi patak partján. 

A hegyi túravezetőnkkel is akadt egy kis gond. Ő azt állította, hogy csak 2 embert kell vezetnie, mi viszont öten voltunk (nyilván mi voltunk hárman, akiket nem kellett volna). Kis vita után végülis elvitt minket is, nem akarok most nagyon belemenni a részletekbe. A vízesés szép volt, de a hostelben mutatott fényképhez képest azért kicsit csalódást okozott. Arra számítottunk, hogy legalább fürödni tudunk egyet, de csak egy pocsolyányi tavat találtunk a vízesés alatt. Hazafelé még benéztünk egy berber kis piknikező helyre meginni egy teát. Az itt eltöltött fél óra mondjuk kárpótolt minket egy kicsit :)

Marrakeshbe visszaérve megint kajáltunk egyet a főtéren, újra kuszkuszt, valamint megkóstoltuk a kecske agyát is. Kicsit átjött Wayne és Anna is a hostelbe. Megint csak vizipipával zártuk a napot.

3. nap: szagok

Szombat reggel 11-kor találkoztunk Wayne-nel, és elindultunk a bőrkészítők városrészébe. Viszonylag egyszerűen eljutottunk ide, ugyanis ránk talált az egyik ilyen bőrkészítő society, és kézről kézre adtak minket a túravezetők. Hát mit mondjak, ilyen bűzt még soha nem éreztem, mint ebben a kerületben, Mindenhol frissen lenyúzott bőrök, egy hatalmas betonkádnyi galambszar, amiből a természetes ammóniát nyerik ki, és még egyéb dolgok. Állítólag egyszer egy német turistanő beleesett egy ilyen szaros kádba. Ha nem adtak volna egy csokor mentát szagolgatni, lehet, hogy én is belefordulok. Amúgy itt is volt egy kisebb vitánk az idegenvezetőnkkel, kicsit több pénzt akart legombolni rólunk, mint azt szerettük volna, de végülis mi jártunk jobban :)

Ezután ittunk egy teát, majd nekivágtunk a fűszerpiacnak. Ha vannak végletek a szaglás spektrumában, akkor azt hiszem, aznap bejártuk mind a két határvidéket. Valami elképesztő, hogy milyen jó illata tud lenni ezeknek a nyamvadt, fonnyadt, összeaszalt és kiszárított kis fűszereknek.

A piac után megnéztük a Bahaia palotát, majd kimentünk a La Menara parkba ejtőzni kicsit. Ez a park felel meg Madridban a Retironak, ide jönnek piknikezni az arabok szabadidejükben. Az útikönyv szerint felejthetetlen a naplemente az Atlasszal a háttérben. Hát, én csak annyira emlékszem, hogy iszonyatos mennyiségű szemét van mindenhol, és a tó is eléggé mocskos. Azért pár helyi kissrác beleugrott.

Az utolsó dirhamjaimat hammambeli fürdőzésre költöttem, de ezt egy cseppet sem bánom, Szerencsére találtunk egyet, ami nem kifejezetten turistáknak volt fenntartva, hanem csak helyi arcok látogatták. Kicsit furán is néztek ránk, három európaira, de hát ez van, ezt kell szeretni. Vettünk előre szappant meg egy kesztyűt, amivel végigdörzsölték minden porcikánkat. Az egész úgy működik, hogy először 10 percet kell feküdni egy szauna szerű teremben, de ez nem fa borítású, hanem csempe van mindenhol, és az embernek is a földön kell feküdni, ahova folyamatosan vödrökből locsolják a vizet. A 10 perc leteltével át kell menni egy másik terembe, ahol az ott dolgozók kezébe kell nyomni a szappant és a kesztyűt. Le kell feküdni a földre, és ezek az emberek átdörzsölik az ember egész testét ezzel a spéci szappannal, és közben le is locsolnak pár vödör vízzel. Lehet látni, ahogy az elhalt bőrsejtekből összesodrott kis bőrcafatok potyognak le a test különböző részeiről. A végén pedig jól megnyújtanak, az ember hátán állva húzogatják a végtagjait, ezzel ropogtatva ki a gerincet és a bordákat. A mosdatás után úgy éreztem, hogy új ember lettem, de hamar rájöttem azért, hogy ehhez azért több szükséges egy kis fürdetésnél.

A hammam után benéztünk Anna és Wayne hostelébe, ahol épp tazsin főztek. Nagyon jól esett, hogy megkínáltak belőle, nem tudtam volna különben mást vacsizni, mert minden pénzem elköltöttem a hammamra. (És ezzel Thomas és Zsombor is így volt.) Végülis olyan jól éreztem magam a vacsi közben, meg úgy el voltam lazulva a mosdatástól, hogy nyugodtan mondhatom, tökéletes befejezése volt ez az este a marrakeshi túrának.

 

Tegnap hazértem Valenciából. Pompás volt, mit ne mondjak, ha bárki megbetegszik (torokfájás, nátha, ilyesmi), ajánlom, hogy utazzon el Valenciába. Le is írom az én kis 4-5 napos kúrámat, ami meggyógyított.

Indulás

Először is találjunk egy kellemes útitársat - lehetőleg ellenkező neműt. Az én esetemben hívjuk mondjuk Renátának :) Indulás csütörtök délután kettő körül repülővel. Az út igen rövidke, szinte el se éri a repülő az utazási magasságot, már el is kezd süllyedni, és a tenger is megjelenik a szemünk előtt. Pálmafák, homokos tengerpart, napsütés. Itt kell először odafigyelni, hogy a nagy csodálkozásban az ember ne felejtsen el nyelni és orrot fújni, mert könnyen úgy járhat, hogy nem pattan ki a füle, és ez okozhat pár kellemetlen pillanatot az elkövetkezendő 1-2 napban.

1. nap

Földet érés után irány Valencia Xátiva metró állomás. Kis vegyülés a helyiek között, első tapasztalatok a mindenfelől süvítő petárdákkal. Az első fallak megtekintése, az első churros elmajszolása, majd gyanútlanul (minél gyanútlanabb, annál jobb) szálljunk fel a helyi cercaniasra. Közel háromnegyed óra utazás után érdemes konstatálni, hogy még 10 megálló vissza van a célig, ami nem más, mint Castellón de la Plana. A város amúgy nagyon kellemes benyomást kelt a gyanútlan páciensekben már az első pillanatban. Rendezett utcák, gyönyörű park, és meghitt városközpont fogadja a (természetesen gyanútlan) túristákat. (Azt hiszem,kicsit sokat olvastam Spanyolország-útikönyvet az elmúlt pár napban.) Ezután érdemes elfoglalni az első éjszakára szóló szállást a teljesen idegen ismerősöknél, akik első látásra kicsit csendesek, de az est folyamán megnyílnak, és végülis egy kis közös pizzással és erasmus házibulival segítik feledtetni betegségünket, és a tényt, hogy bizony ma 80 km-re alszunk Valenciától.

2. nap

Másnap kelés nem túl későn, majd irány a tengerpart!!! Itt annyi időt töltsünk, amennyit csak lehet. A tengeri levegő tisztítja a légutakat, a Nap jó hatással van a közérzetre, a tenger morajlása pedig nyugtatja a szellemet. Délután még egy kis séta a városban, aztán irány vissza Valenciába. A hosszú utazás után ajánlatos betérni egy bárba, és rákkal indítani a valenciai nyaralást. Fél kilenc körül hívjuk fel helyi ismerősünket (legyen a neve José), aki épp abban a pillanatban érkezik haza egyhetes sítúrájából. A recept alapján José nagyon kedves. Vacsorával várja ismeretlen vendégeit, majd kiderül róla, hogy imádja Magyarországot. A kocsmájában Tankcsapda szól (mert természetesen van egy kocsmája), a polcon találunk egy Hobo bakelit lemezt, és a vacsora végeztével még egy kis békési ágyaspálinka is előkerül a szekrényből. Vacsora után irány a város, most már ideje látni valamit a fallakból is. Hajnali kettőkor tüzijáték a belvárosban, majd 1-2 óra nézelődés után indulás haza. Minél messzebb lakunk a központtól, annál jobb, mert a bő egy órás séta segít visszaszerezni a betegség alatt leépült kondíciónkat. És reggel hatkor már bőven ágyban is vagyunk.

3.nap

Kelés dél körül (azért a legalább 6 óra alvás elengedhetetlen a gyógyuláshoz), majd rövid reggeli után irány újra a város, kettőkor ugyanis megismétlődik az éjjeli tüzijáték - durrogtatások formájában. Amíg nem éli át az ember, el sem tudja képzelni, milyen jó érzés, amikor az egész teste beleremeg egy hatalmas robbanásba - vonatkoztassunk el természetesen a háborúktól és mindenféle természeti csapásoktól. Ezután újabb séta a városban - már amennyire a tömeg engedi, eredeti valenciai paella bevitele a szervezetbe, kis nézelődés, aztán irány haza egy kis sziesztára. A napi szieszta elhagyása jelentősen csökkenti a gyógyulás esélyeit! 8-9 körül érdemes újra elindulni a városba - lehetőleg gyalog. Ilyenkor ugyanis lehetőség adódik betérni egy bárba tapasozni, illetve José kocsmájába alapozni. Ezután érdemes sietni a belvárosba és kiválasztani egy minél nagyobb fallat. A nagy falla ugyanis nagy tüzet jelent, a nagy tűz pedig nagy meleget, amit egy idő után nem szeretnek a kórokozók. Persze eközben ajánlatos ügyelni a bárhonnan felbukkanó petárdákra és egyéb tűzijátékokra, mert ha esetleg kórházba kerül miattuk az ember, még a végén a torkára és a náthájára is kap valami gyógyszert. Ekkor viszont már értelmét vesztené a valenciai kúra! Egy szó mint száz, a főtéri falla felgyújtása után érdemes még pár kisebbet megnézni. Közben lehet ugyanis mindenhonnan valenciába érkező hazánkfiaival találkozni. A kúra ezen napján megkímélhetjük magunkat egy újabb másfél órás sétától, de napfelkelte előtt hazaérni ciki...

4. nap

A vasárnap a pihenésé mindenképp. Délben kelés, aztán irány egy igazi horchatería. Ez a fehér jégkása szerű folyadék egy kis édes kaláccsal jól megtunkolva nagyon rendbe tudja tenni az embert. Ezután érdemes továbbra is a fehér színnél maradni - a gyomrunk után a szemünket kényeztessük egy kis modern építészettel, irány a "Művészetek városa". Az éjszaka leszálltával a fehéret mi is feketére váltjuk, egy ütős kis punk koncerttel zárjuk a napot José kocsmájában (na meg egy pizzával a szemközti étteremben).

5. nap

Keljünk időben, mert ez a nap már csonka. A délelőttöt mindenképp töltsük a tengerparton, aztán sétáljunk még a városban kicsit, fussunk össze Kátya nevű építész ismerősünkkel, majd szálljunk fel a repülőre, és jöjjünk vissza Madridba.

A kezelésnek ezennel vége - januári Madridba érkezésem után szinte órára pontosan két hónappal újra landolunk Madridban, és immár egészségesen hagyom el a gépet. Hatalmas köszönettel tartozom kúravezetőmnek, Josénak!

Valencia előtt

 2011.03.17. 01:14

Nah sok vajúdás után végre van szállás Valenciában. Először úgy volt, hogy a Reni volt lakótársának a tesójánál alhatunk, de aztán ezek az emberek a héten váratlanul felszívódtak, mi meg ott maradtunk a nagy semmi közepén hirtelen. Ezután elkezdtünk couchsurfingen keresgélni (pontosabban Reni elkezdett couchsurfingen keresgélni), és ma este írt is egy srác neki, hogy mehetünk, de fontos lenne tudni az utitársa ("= én") nemét. Miután megtudták, hogy fiú vagyok, mély fájdalommal és megdöbbenéssel közölték, hogy sajnos így viszont nem tudnak fogadni. No comment...

Közben Kriszti megígérte nekem, hogy felkeresi José nevű ismerősét, hogy van-e nála hely. Joséról annyit érdemes tudni, hogy kocsmája van, szereti a Szigetet, és a Tankcsapdát. Nagy nehezen sikerült utolérni, mondta, hogy nyugodtan mehetünk hozzá péntektől. Előtte viszont Reninek sikerült találni valami ismerőst megint, akinél lehetünk csütörtök-pénteken, úgyhogy minden probléma faszán meg lett oldva. Amadeus már ott van, a többiek nagy része meg szombaton jön majd egy ESN-es kamikaze túrával.

Holnap indulás előtt nem ártana beszerezni egy Valencia térképet, bár így belegondolva, szerintem ott kapunk majd ingyen is. Gondolkodom még azon, hogy egy sálat kéne venni, mert a torkom még nem jött rendbe teljesen. Viszont fürdőruhát is akarok magammal vinni, hátha alapon - e két ruhadarab egyidejű jelenléte viszont kissé ambivalens érzetet kelt bennem :)

Ja és még az is lehet, hogy a Klárival is összefutunk, és akkor személyesen is tudok neki boldog születésnapot kívánni.

Banco Santander

 2011.03.16. 23:55

 Van pár fura dolog Spanyolországban, amiről még nem beszéltem, de most itt az ideje. Olyanokra gondolok például, hogy a metro ellentétes irányban jár, mint a felszíni közlekedés, a lámpakapcsolók is fordítva működnek, a vízcsap karját is lefele kell nyomni, hogy jöjjön valami a csapból. Az emberek köpködnek az utcán, a csajok is szoktak turházni, mi van még... A buszon nem várják meg, hogy az öreg anyóka legalább az első ülésig elcammogjon. A busznak a menetidőt, az embernek az egyensúlyát kell tartania, ilyen egyszerű. (És itt jegyezném meg, hogy minden tiszteletem a madridi buszsofőröké, mert elképesztően szűk helyeken mennek át elképesztő pontosan.)

És ami a legfurcsább (legalábbis most), hogy a nyamvadt Banco Santander csak 14:30-ig fogad ügyfeleket hétköznap. Kb. két hete nyitottam náluk számlát, aztán aktiváltam a kártyát telefonon. Ezután megint be kellett mennem az egyetemi irodájukba, mert nem adták ide a szerződést, nem tudtam belépni a netbankba, enélkül viszont nem akartam pénzt átutalni. Végül ideadták a szerződést, beléptem a netbankba, átutaltam a pénzem múlt csütörtökön. Hétfőn ránéztem, a kis erasmus ösztöndíjam nem volt sem az OTP, sem a Santander számlámon. Kicsit aggódtam, meg fizetni is kellett volna az új helyen a kauciót meg ilyesmit, de kértem szerdáig haladékot. Szerda délelőtt jelent csak meg a pénzem a spanyol számlámon, viszont a pin kódom még mindig nem kaptam meg - mondjuk az igaz, hogy azt még a régi címemre küldik, de Amparo néni nem hívott eddig, hogy levelem jött -  szóval csak személyesen tudnék felvenni pénzt. El is indultam délután 3 körül, de miután az ötödik Santander ajtajára is az volt kiírva, hogy ügyfélfogadás 14:30-ig, kezdett gyanússá válni a dolog.

Viszont útközben megtalált valami helyi tv stáb a Granvia és a Plaza de Espana sarkán (épp egy Santander előtt), és mindenképp meg akartak kérdezni a kedvenc úticélom felől. Mondtam nekik, hogy se hangom nincs épp, se olyan spanyolom, hogy azzal kamerába beszéljek, de végül csak rávettek valahogy:"... Argentina, porque me gusta la música de Argentina mucho y la gente son muy guapas. Y el pais es muy bonito..."

Madrid reloaded

 2011.03.14. 12:52

Tegnap beköltöztem az új lakásba! A kéró a Chueca negyed közepén van, nagyon jó helyen, eléggé a központban. 8 lakunk itt, 3 észt (Grete, Lina, Mihkel), 3 lengyel (Kamila, Natalia, Adam), Rick haverom Hollandiából és én. A lakásnak 5 szobája van, Grete és Lina, Adam és Mihkel valamint a két lengyel csajszi laknak ketten-ketten, Ricknek és nekem pedig saját szobánk van. Két fürdő, egy konyha és egy frankó nappali tartozik még a lakáshoz.

Minden június végén tartják Chuecaban a meleg büszkeség hetét, ami hatalmas partival jár, az egész kerületből kitiltják ilyenkor a kocsikat. A főbérlőnk állítása szerint 3 színpadot szoktak felállítani - az egyiket pont a nappalink ablaka alatt :)

Kis üröm az örömben, hogy a hétvégén lebetegedtem, nem nagyon tudok beszélni, talán lázam is van egy kicsit. A tulaj felesége és mind a három gyereke fogorvos, úgyhogy egyből fel is írtak nekem egy 8 napos antibiotikum kúrát. Őszintén szólva nincs túl sok kedvem hozzá, megpróbálom magam neocitránnal és szeptoforttal kikúrálni. Csütörtökre viszont össze kéne kaparnom magam, mert ott a repjegy Valenciába, nem lenne jó bebukni azt a 40 eurót. Ja és ha már a pénznél tartunk, múlt héten átutaltam az ösztöndíjamat a spanyol számlámra, de még mindig nem érkezett meg, viszont az otp-s számlámon se látom. Elég ideges vagyok emiatt, de Grete nyugtatgatott kicsit, hogy van ilyen. (Főleg mivel közben volt egy hétvége, meg azt hiszem, márc. 15 miatt munkaszünet van most otthon.)

A múlt héten amúgy történt egy nagyon jó dolog, ezt még leírom gyorsan. Péntek estére meghívott minket Zsomborral egy Tomaso nevű olasz srác egy házibuliba (spanyolórán ismerkedtünk meg, nagyon jó srác). A buli egész kellemes volt, nem történt semmi különös, de 1 körül mégis el kellett mennünk, mert azt hiszem, a szomszédok kihívták ránk a rendőrséget. De az is lehet, hogy a felettünk lévő bulira hívták ki... na mindegy, ez most lényegtelen. Szóval elindultunk keresni valami bárt, ahova beülhetnénk, de nem sikerült olyat találni, ami mindenkinek megfelelt volna. Viszont egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik kis kocsmában négy trubadúrnak öltözött faszi zenél. Berángattam pár embert, egy darabig hallgattuk a fickókat, aztán valahogy szóba elegyedtünk velük. Mondtam, hogy én is tudok basszerozni (ja mert volt egy akkusztikus basszer náluk), és egyből mondták, hogy játsszunk valamit együtt. Kis tanakodás után találtunk pár nótát, amit ők is tudtak meg én is, úgyhogy az lett a vége, hogy Michael Jacksont meg Beatlest meg bossát játszottunk:) Majd erről is teszek fel képet, csak előbb el kell kérnem Zsombortól.

Lo siento

 2011.03.08. 23:16

Nem jöttem még össze senkivel Madridban (na jó, ez egy kicsit azért túlzás), de az első szakításon már túl vagyok. De hadd kezdjem az elejéről:

Tegnap írtam, hogy úgy tűnik, költözhetünk Mihkelékhez. Ma sikerült befűzni a két lengyel csajszit is, úgyhogy meg volt a csapat, elosztottuk a pénzt, minden sínen. Aztán kaptuk a hírt, hogy a tulaj meggondolta magát, mégse akarja kiadni a lakást. Nem sokkal utána írt a felesége, hogy várjunk kicsit, megpróbál hatni az urára. Végülis este 10-re sikerült betörni a fickót, úgyhogy jött a hír, hogy vasárnaptól lehet költözni. És ekkor várt rám a feladat, hogy közöljem Amparo nénivel a rossz hírt.

Láttam rajta, hogy nem esik jól neki, kicsit fátyolosabbá vált a tekintete, a hangja is kicsit elvékonyodott, és nem tudott már annyira ügyelni arra, hogy számomra is érthető kiejtéssel beszéljen. Végülis meg tudtuk értetni magunkat egymással, mondtam neki, hogy segítek új srácot találni a helyemre. Maximálisan jófej, csak annyi napot kell kifizetnem márciusból, amennyit tényleg itt leszek. Megértette, hogy csak pár hónapot töltök Madridban, és azalatt szeretnék minél inkább haverok társaságában lenni.

Azt hiszem, holnap hazafelé veszek neki egy csokor virágot. Vagy mielőtt tényleg elköltözöm...

Heti hírösszefoglaló

 2011.03.08. 01:18

Szerda (2011.03.02.)

Elég mozgalmasan telt a nap. Miután hazaértem, elhatároztam, hogy főzök egy jó kis makarónit. Közben viszont telefonált Ama, hogy menjek át hozzá, főzzünk együtt. Így is történt, elég jó kis pastat rittyentettünk össze - persze nem is várhattunk mást két ilyen remek szakács közös alkotómunkájától. Utána tanulgattunk kicsit - bár Amadeus inkább rendszeresen elaludt, aztán átmentünk Rickhez lakásokat nézni. Sajnos viszonylag kevés sikerrel jártunk, de azért nem csüggedtünk túlzottan, 7-8 körül beültünk egy Montaditosba - mert a szerda bizony Montaditos-nap. Néhány bocadillos és sör elfogyasztása után találkoztunk a többi hollanddal, mivel Mariekenek születésnapja volt, és elmentünk egy bárba táncolgatni (azt hiszem Commo). Fél 11-től 5 euró fejében free bar volt, éltem is a lehetőséggel, folyott a szangria egész este bőséggel. Összeismerkedtem két kanári-szigeteki lánnyal a buliban, de sajnos el kellett tőlük búcsúznom hamar, hogy elérjem az utolsó metróm. A metróban összeismerkedtem két argentín lánnyal, akikkel olyan jól elbeszélgettem, hogy végül csak lekéstem az utolsó metrót. Szóval gyalogolhattam megint haza 40 percet, viszont útközben megismerkedtem egy perui sráccal, akivel szintén egész jót dumáltunk, el is hívott focizni péntekre, de már akkor éreztem, hogy ez valahogy nem fog összejönni.

Csütörtök (2011.03.03.)

Suli, aztán hazajöttem aludni kicsit, majd átmentem Rickhez gitározgatni. Nem volt rossz, de jó lenne valami énekes csajszi, mert egyelőre kicsit üresen szólt a dolog. Aztán beültünk megint kicsit a Montaditosba (bár a csütörtök nem Montaditos-nap), de én viszonylag hamar hazajöttem, pedig valami nagy erasmus party volt a Capital nevű helyen. Ja és csütörtökön megcsináltattam végre az ESN kártyám, úgyhogy csomó helyre kedvezményesen mehetek/ehetek/ihatok ezentúl. 

Péntek (2011.03.04.)

Megint iskola, de már 11kor otthon. Főzés, alvás, film, spanyol, vacsora, film, alvás...

Szombat (2011.03.05.)

Amparo néni elutazott, Mario elutazott, Manu hol van, hol nincs, enyém a lakás. Reggeli, bevásárlás, mosás, söprés ... ebéd. Aztán délután elmentünk Zsomborral meg Thomas nevű belga haverjával a Reina Sofia múzeumba, megnéztük az Atlasz nevű ideiglenes tárlatot, meg néhány Picassot. Utána kicsi Madrid fesztivál, felvonulás... Elég vásári hangulata volt az egésznek, a legviccesebb az volt, amikor a perui kisebbség (vagy chilei/bolívivai) fiataljai kis játékkamionok felhúzásával próbálták elijeszteni a telet. Ez is egy módszer...

Vasárnap (2011.03.06.)

Még mindig enyém a lakás, de a fűtés főcsapja nem tudom hol van, úgyhogy egész nap két pulóver van rajtam, és tolom folyamatosan a meleg mézes teát. (ja mert közben kicsit meg is fáztam) Egész nap spanyoloztam kb, aztán délután jött az info Mihkeltől, hogy lesz még 2-3 szabad szoba a kérójukban, akár meg is nézhetnénk Rickkel meg Amadeusszal. Elég lelkes vagyok azóta, de nem akarok erről most többet írni babonából.

Hétfő (2011.03.07.)

Sajnos ma elaludtam az első órát - biztos még volt bennem kicsit a náthából. Aztán végülis bementem, lenyomtam a maradék órát, hazajöttem, beszéltem csomó mindenkivel, kicsit elmentem az El Tigrebe a hollandokkal, majd rámjött a blogolhatnék, de most abbahagyom, mert aludni is kéne...

p.s.: sikerült szerezni 14 euróért repjegyet Portóba, valamint kb. 40-ért Marakeshbe :D

Szemelvények

 2011.02.28. 22:53

Sajnos az utóbbi időben nem foglalkoztam annyit a bloggal, mint azt eredetileg gondoltam. Ezért most nyilván nem tudok mindent leírni, ami az elmúlt napokban történt, de azért párat megpróbálok. A fontosabbakat :)

Zene 

Kiderült, hogy Rick haverom egész jól gitározik, úgyhogy szombat este összejöttünk Mihkelék Chuecai lakásában zenélni kicsit. Eleinte aggódtam, mert nem tudtam, hogy működni fog-e a Vox Amplugom hangszóróval, de szerencsére hibátlanul vette az akadályt, úgyhogy több mint egy hónap hallgatás után újra felbőgött a Fender :) Amúgy egész kellemes sikerem volt a többieknél a gitárjátékommal, aminek nagyon megörültem. Pláne amikor OK,BOSS!-t játszottam, jó volt látni, hogy tényleg tetszik nekik. Lényeg a lényeg, Rickkel elhatároztuk, hogy zenekarozunk kicsit, már el is kezdtünk számokat nézegetni. Csak egy énekes meg egy dobos kéne.

Björn

Björnről nem akarok sokat írni - egyrészt mert nem ismerem nagyon, másrészt mert... csak... Szóval Björnről két dolgot érdemes tudni:

1. nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Björnnek hívják. Nekünk így mutatkozott be, de a facebookon Friedrich néven futtatja magát. Egyszer magyarázott valami olyasmit, hogy szerinte senki nem tudja kiejteni a nevét, ezért használ álnevet, de ebben sem vagyok teljesen biztos. A hétvégén ki is alakult egy kisebb vita, amikor egymás közt voltunk pár cimbivel, hogy akkor most végülis hogy hívják Björnt.

2. Björn tud dobolni (állítása szerint). Ez elég hasznos lehet még a jövőt tekintve. Már látom a kis "low budget" zenekarunkat, ahol Rick akusztikus gitáron, Björn néhány fazékon, én pedig számítógéphangfalon nyomjuk a babelsoundot.

Babylon

Szombaton kitaláltunk egy vicces játékot: miközben kártyáztunk, megbeszéltük, hogy mindenki csak az anyanyelvén szólalhat meg. Ketten voltak észtek, egy holland, egy lengyel és én. Elég nagy volt a kavarodás:)

Házik

Beindult az egyetem, folyamatosan vannak beadandók, úgyhogy van mit csinálni bőven. Érdekes egyébként, maga a tempó meg a leadott anyag komolytalan a bme-hez képest, de itt sokkal többet adnak a megjelenésre, meg kell designolni minden házit. Az órákon is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek egymás megismerésére, néha úgy érzem, mintha egyfajta csoportterápián lennék. De ez szerintem csak nekünk (magyaroknak) furcsa, itt ez a módi.

Kedvenc tárgyam egyébként az Informatica para la creatividad. Az előző három hétben a brit zenéről (pontosabban a british music experience nevű intézményről) kellett plakátot készíteni. Elég hosszú vajúdás volt, de végülis egész jóra sikeredett szerintem, a körülöttem ülőknek tetszett általában. És elég sokat tanultam közben Photoshopból is!

 Ja és a teremben mindig iszonyat fűszag van, senki nem tudja mitől. Az egyetemen gőzerővel megy a kampány a dohányzás ellen, ki is tiltották az egész területről a cigit.

Kéró

Mostanában kezdem magam kicsit kellemetlenül érezni a lakásban. Nagyon kedves meg jószándékú mindenki, de állandóan beleszólnak a dolgaimba. Miért eszek ilyen későn, a bundáskenyeret miért nem cukorral csinálom stb... Mario lakótársam enyhén szólva tisztaságmániás, hetente 2-3-szor felmos, a hétvégén közös nagytakarításra szólítja fel kis közösségünket. Az ebédje rendszerint a főzést követő előtakarítás után kezdődik, és jól megdorgál mindenkit, ha valamit nem szépen mosogattunk el. Nem mondom, hogy baj, hogy tisztaság van, de ezt kicsit túlzásnak érzem. Ja és Amparo néni meg sportot űz abból, hogy bejön a szobámba, amikor nem vagyok itthon, ami szintén rosszul esik kicsit.

Tervek

Épp most este derült ki, hogy a haverok közül többen is elégedetlenek az albérletükkel, úgyhogy gyorsan be is izzítottam őket, hogy akkor próbáljunk meg közösen lakást bérelni valahol! Holnapra le is szerveztünk egy közös brainstormingot:) Jó lenne minél előbb dülőre vinni a dolgot, mert ha nem muszáj, nem fizetném ki az egész hónapot itt.

Amúgy írtam Luisnak, hogy segítsen valami munkát találni, mert elég sok a szabadidőm, viszont elég kevés a pénzem. Kitűnő párosítás egy kis részmunkaidős foglalatossághoz:)

 3 dolgot:

  • mutassunk neki egy Fendert
  • mutassunk neki magyar népmesét a youtube-on
  • nézzünk vele Shrecket spanyolul

 

süti beállítások módosítása