Mivel a héten sokat sétáltam a városban, elég sok időm volt gondolkodni azon, mi kell ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát valahol. És rá is jöttem a válaszra. És a válasz igen egyszerű, egy szóban összefoglalható: egy kulcs. Bizony. Ha az embernek van kulcsa, van hova hazamennie, van mit kinyitnia és van mit bezárnia. Leülhet, lefekhet, berendezhet és átrendezhet. Vakarózhat, nyújtózhat, vagy ha éppen úgy tartja kedve, elmehet otthonról. De a kulcs akkor is ott lesz a zsebében.
Úgy tűnik, ma nekem is sikerült szereznem egy kulcsot. Ez a kulcs egy kis házat nyit 5-8 percre a Puerta del Angel megállótól, ami már a Manzanares nyugati oldalán van, de csak egy megállóra Principe Piotól. A szobám nem túl nagy, de nem is túl kicsi, nekem pont megfelel. A legfontosabb, hogy van egy nagy ablak az ágyam fölött, ahol besüt a nap - és egy radiátor a lábamnál.
Amúgy a lakásban négyen lakunk, de ebből még csak a tulajdonossal találkoztam. Egy 60-65 körüli hölgyről van szó, a nevét már kétszer is elhadarta, de még nem maradt meg. Bocsánat... Amúgy iszonyú friss a néni, pörög folyamatosan, most is szól a tv még nála (1:56 van). Tegnap is egy kocsmából kellett épp kirángatni este, hogy mehessünk megnézni a lakást. Ma pedig fél órával a költözésem előtt felhívott, hogy siessek ám, mert megy a sorozata a tv-ben, és azt nem szívesen hagyja ott. Hát, erről ennyit.
