Az utóbbi napok elég egyhangúan teltek. Amikor éppen nem az egyetemen vagyok, akkor a várossal ismerkedem, esetleg valamilyen kocsmában – kávézóban – töltöm a gépet vagy telefont. Egész nap cipelem a szükséges holmikat magammal (számítógép, törölköző, tiszta gatya, hálózsák), mivel hostelben lakom - szóval kicsit fárasztó az egész. És mindeközben persze a legfontosabb, hogy próbálok szobát találni magamnak. Eddig három helyen voltam:

Piso número uno – muy tranquilo: 

·         ár: 300 €

·         rezsi: 30-40 €

·         kaució: 150 €

         Az első szoba, ami igazán megtetszett, Paseo de Floridán található. Ez kb 3 percre van a Principe Piotól, ami nagyon jó, mert onnan megy a busz Villaviciosa de Odónba, ahol az egyetem van. Fel is vettem a hirdetővel (Yaridával) a kapcsolatot, nagyon kedvesen válaszolt az emailemre, megbeszéltük, hogy kedden 2 és 4 között mehetek hozzájuk. Aznap még negyed kettőkor telefonon be is diktálta a pontos címet (első spanyol telefonbeszélgetés!), viszont mikor odaértem, nem volt otthon senki. Felhívtam Yadirát (második spanyol telefon!), és közölte, hogy ja sajnos nem is tud hazajönni ma munka közben, jöjjek vissza másnap. Másnap visszajöttem, megint nincs otthon senki. Na, csak azért se adom fel, beültem a legközelebbi sörözőbe, ittam egy pohárka sört, aztán visszamentem. Végre ajtót nyitottak, de csak a valakinek a valakije volt otthon. Nagyon rendes volt azért, körbemutogatta a pecót, meg a szobát. Sajna női ágyam lett volna, és az ablak a főútra néz, plusz az egész kéró túl nyugodt volt, nem hiszem, hogy hosszútávon elviseltük volna egymást.

Piso número dos – muy bajo:

·         ár: 280 €

·         rezsi: 30-40 €

·         kaució: 280 €

         Ezt a szobát véletlen találtam csak, nem is tudtam, hogy miről van szó, amikor visszaírt a csaj. Mindenesetre elmenetem megnézni, mert elég jó helyen volt, a Latina negyedben, közel Ppio-hoz, meg viszonylag közel egy csomó frekventáltabb szórakozóhelyhez. Itt már szerencsére az igazi házigazda (Sonia) fogadott, aki kb 2-3 fejjel volt kisebb nálam. Ez elsőre nem tűnt bajnak, de aztán kiderült, hogy a lakást is ráméretezték, mert majdnem bevertem a fejem az ajtófélfába. Amúgy a szoba kicsi volt, még kisebb ablakkal, és nagyon rossz ággyal... Holnap Sonia is rossz hírt kap, azt hiszem.

Piso número tres – que pena:

·         ár: 315 €

·         rezsi: 9 € (kicsit homályos körülmények között)

·         kaució: 0 €

         Na ez az a hely, ahol nagyon szívesen laktam volna. Már a folyó túloldalán, nem messze Puerta del Angel megállótól, de még mindig sétatávon belül Ppio-hoz. 4 szoba, konyha, nappali, jó ágy, normális ablak, frankó kilátás. Három lánnyal kellett volna megosztani a lakást: Esterrel, aki franciatanárnő, Kataval, aki angoltanárnő és Annaval, egy szlovén erasmusos lánnyal, aki februárban megy majd haza. Ja és volt még egy Vito kutya is a lakásban. Ők azonban sajnos ma este közölték telefonon, hogy tegnap óta kiadták a lakást – ergo jött valaki nálam szimpibb :( mondjuk olyan szempontból nem bánom, hogy a pénzügyek elég sötétnek tűntek.

         Amúgy ehhez a látogatásomhoz tartozik még egy mókás sztori: elég macerásan jutottam be ebbe a lakásba is, mert nem tudtam, hogy hányadik emelet hány szám, ezért megint telefonálnom kellett. Egy darabig ment is minden simán, de az emeletet valahogy nem sikerült jól leegyeztetnünk. Ekkor jött épp egy ottlakó srác valami sodort cigivel elég vidáman, aki készségesen a segítségemre kelt. Mondtam neki, hogy nem nagyon értem, mit mondanak a telefonban, de szerintem az ötödikre kéne menni. Kicsit furán rám nézett, és közölte, hogy nincs is ötödik emelet, ő már csak tudja, mert itt lakik.

         Miközben ezen röhögtünk, lejött értem Ester a lifttel. Együtt beszáltunk és elindultunk felfelé. Esterrel kiszálltunk az ötödiken, a srác meg tovább ment, ki tudja, meddig...