és előtte illendő lenne kicsit írni valamit. Holnap indulok ugyanis Portoba, kb 8-ra kéne a reptérre érnem. Onnan hétfőn kora délután érünk vissza, és 1-2 óra készülődés után indulunk is tovább Andalúziába. A tervezett úticélok Sevilla, Cádiz, Granada, Tarifa, Córdoba, Malága, ilyenek. 3 lengyel sráccal megyek, az egyikük Amadeus, a másikat is ismerem, de nem jut most eszembe a neve, a harmadikat pedig nem ismerem (talán egyszer találkoztunk). Erről elég is ennyi most, majd ha megjöttem, úgyis beszámolok.
Amúgy nem történik semmi különös mostanában, próbálok kicsit spórolni, hogy maradjon az utakra. Megérkezett a Dorottya is Madridba 2 hete, múlt szerda körül találkoztunk először, aztán péntekre áthívtam palacsintázni, utána pedig elmentünk egy jó kis botellónra a Templo Debodhoz. Sajnos azóta nem láttam, remélem jól van, mert a hétvégén kicsit beteg volt. Úgy tudom, hogy itt vannak most a szülei is, szóval Dorottya, ha ezt most olvasod a héten, add át üdvözletem anyukádéknak, lécci;) ja és az utcámban találtam egy jó kis baszk éttermet, ha esetleg érdekel titeket, írj sms-t, és elmondom, hol van :)
Az utóbbi pár napban eléggé rákaptam a főzésre/sütésre: először pénteken sütöttem palacsintát a többieknek, nagyon ízlett mindenkinek, de a prímet a lekvárod vitte, Anyu! Aztán szombaton összedobtam életem első tortilláját, magyarosan, kolbásszal :) jobb híján vasárnap megcsináltam a kolbász nélküli változatot is. Már nagyon régóta akartam csilisbabot is csinálni, úgyhogy hétfőre mindenképp ez volt a terv. Úgy alakult, hogy suli után felmentünk Amadeushoz kajálni, és nála csináltam meg végülis. Ő meg az egyik másik lengyel útitársunk voltak a közönség, és úgy láttam, hogy elég jól esett mindkettőjüknek. Ama kicsit picsogott, hogy csípi a száját, de végülis mondtuk neki, hogy viselkedjen már kicsit férfiként :) Hazaérve jutott csak eszembe, hogy a Nataliának és Kamillának is megígértem, hogy főzök nekik csilisbabot, úgyhogy kedden is ezt csináltam, csak kicsit szoftosabb kivitelben. Eléggé ízlett nekik, különösen Nataliának (remélem).
Hihetetlen jó érzés amúgy látni, hogy az többiek kajálják az ember főztjét.
