Először is néhány pontosítással tartozom, kedves olvasók! Attól, hogy van köztünk párezer kilométer, még felelősséggel tartozom az itt leírtak miatt. Elsőként kicsit kiegészíteném a Tapasztalatok 1. c. részt. Ez lett volna az egyik legfontosabb pont anno, de mire a fürdőszobából beértem a gép elé, elfelejtettem. Ha egy szóval akarnám összefoglalni, csak ennyit mondanék: fehéregyensúly. Nem, nem a fényképezésről van szó. Hanem a ruhákról. "Több hónapos távollétek tervezésekor érdemes arra figyelni, hogy ha az ember visz magával fehérruhát, akkor vigyen legalább féladagnyit, hogy ne kelljen kézzel mosnia. Ha meg nem visz, akkor ne vigyen egyáltalán. Én sajnos erre nem gondoltam, és hoztam 2 fehér pólót és egy fehér alsógatyát."

A másik fontos javítanivaló a legutóbbi bejegyzésemhez tartozik. "A mexikói lányokkal nem a metrón, hanem a buliban ismerkedtünk össze, csak a metróban mondták, hogy menjünk fel hozzájuk. A haiti lányt igazából senki nem ismerte, Ilse pedig nem is ott lakott."

És akkor kezdődjön a mai bejegyzés:

A lányt, akit a buliban megismertem, Ilse-nek hívják (és mexikói). Tegnap elég sokat beszéltünk facebookon (sajnos ma ez már csak így megy), és megegyeztünk, hogy írok ma, amikor visszaérek Madridba, és délután találkozunk. Így is történt, írtam is neki, hogy fél négyre a Plaza de Espanara tudok menni. De csak nem válaszolt... Normál esetben kicsit elbizonytalanodtam volna - de nem most. Most Madridban vagyok :) Elkezdtem tehát gondolkodni, miért nem ír vissza:

számomra negatív esetek: nem akar - nem kapta meg az smst - rossz számot adott meg direkt

számomra pozitív esetek: nem tud, de jön - annyira nyilvánvalóra beszéltük meg tegnap, hogy fölösleges válaszolnia

3:2 + Madridban vagyok -> 3:3. Akkor elindulok, gondoltam. És milyen jól gondoltam :) Ott várt a téren - épp nincs pénze a telefonon, ezért nem tudott válaszolni -, elkísért ebédelni, aztán megmutatta a lakását, majd én is megmutattam neki pár érdekesebb dolgot a környéken (ide már jött velünk a lakótársa is). És persze közben tanítgattam őket magyarul. Rendkívül hasznos szavak kerültek szóba - csak hogy párat említsek: csoszog, pattogatott kukorica... Végülis nagyon jól éreztük magunkat, megbeszéltük, hogy ő főz nekem mexikói kaját, én meg gambast neki. 

Amúgy épp igyekszem kitalálni, hogy mi legyen a spanyol előadásom címe, amit év végén kell tartanom. Egyelőre valami olyasmire gondolok, hogy "Az arabok kora Hispániában és ennek hatása a jelenben". Kicsit nehéznek tűnik elsőre, de ez tényleg érdekel most. Szerintem rengeteg spanyolon fedezhetők fel arab vonások. (Legalábbis azok közül, akik busszal vagy metróval járnak, mert őket van lehetőségem jobban szemügyre venni.)