... úgyhogy most itthon vagyok, és van időm egy kicsit blogolni.  Többször neki akartam ülni már csütörtök óta, de nem töltöttem túl sok időt itthon, és akkor is csak aludtam leginkább. Úgyhogy szerintem az lesz most a legegyszerűbb, ha veszem a napokat szépen egymás után, és leírom, hogy mikor mi történt.

Csütörtök

Reggel egyetemre mentem, szerencsére csak fél 10-re kellett beérnem, úgyhogy viszonylag sikerült kipihennem magam. Letoltam az óráimat, megkajáltam, majd hazajöttem. Délután pedig elmentem futni! Rá akarom magam megint szoktatni, hogy hetente 4-5 alkalommal eljárjak futni. Találtam is egy jó kis útvonalat már magamnak: kilépek a házból, elfutok a Parque de Caramuelig, aztán egyenesen lefutok a folyóhoz. Innen tovább megyek egészen Principe Pioig, ahol nyújtok egy kicsit, aztán ugyanez az út visszafelé. Még jó, hogy a legmeredekebb rész marad a legvégére :) Amúgy futni nagyon jó dolog! Egyrészt általában pompás az idő, nagyon szép a sétány (legközelebb talán csinálok pár képet), másrészt futás közben éreztem először, hogy része vagyok a városnak. És ez jó :)

Csütörtök este átmentem Zsomborhoz, mert van egy közös tárgyunk (Informatica para la creatividad), amire egy plakátot kell majd tervezni, és ez ügyben braintstormingoltunk kicsit. Amúgy kis csapatokban kéne dolgozni - mindkettőnknek egy-egy török lány jutott párként. Arzu nevű párom jelezte, hogy már nagyon várja a közös tanulást. Én is :)

Péntek

Szokásos fél hetes kelés, irány a suli, pont beérnénk (Zsomborral) órára, de tök üres a terem. Sehol senki, 10 perc várakozás... Még mindig sehol senki... Na menjünk, igyunk egy kávét akkor. És kávé közben eszünkbe jutott, hogy lehet, hogy áttették az órát másik terembe. Gép elő, gyorsan bejelentkezünk, és igen. Az óra egy emelettel feljebb van, mint gondoltuk. Nem baj, a kávét azért megisszuk mindenképp... Végülis simán be tudtunk csatlakozni az órába, nem volt semmi probléma.

Este házibuli szintén Zsomboréknál, az egyik lengyel (meg talán a német is) lakótársa hazamegy jövő héten (meg talán a német is), neki(k) volt búcsúbulija. Elég jól sikerült, reggel hétre értem kb haza, plusz itt is volt egy lány, aki ugyanonnan ismerte Tibit, mint a másik lány a buszról. (Aki egyébként ebben a lakásban lakik. A szálak összeértek.)

Szombat

Alvás délután egyig, reggeli a teraszon, pólóban, napsütésben. Szélcsend, enyhe fejfájás, a frizura tart. Nem sokkal ébredésem után írt Reni, hogy jönne be Madridba, találjunk ki valami programot. Először persze össze kellett szednem magam, amit most egyszerűbb leírni, mint megvalósítani, de végülis sikerült. Hívtam még Amadeust, aztán hárman felmentünk a Templo Debodhoz (ókori egyiptomi templom a Parque de la Montananál), és kifeküdtünk a fűbe. Napoztunk meg zenét hallgattunk, mert szokott lenni ott egy nagyon jó gitáros srác, aki minden délután játszik. Utána sétálgattunk még kicsit, aztán Reni feljött hozzám, csináltunk egy jó kis csirkesalátát, megvacsoráztunk, majd elindultunk egy újabb házibuliba. Nem tudom pontosan, hogy kinek a kijénél voltunk, de mindenki nagyon rendes volt, elég jól éreztem magam. Bulizni már nem volt kedvem tovább menni velük, ezért Zsomborral betértünk a környék legjobb bárjába (Dona Amparo házigazdám szerint), és ittunk egy utolsó pohárka sört, meg ettünk valami nagyom jó kis húsfélét véresen átsütve. Végülis kettő körül értem megint haza, kicsit interneteztem és 3 körül elaludtam.

Vasárnap

9 körül felkeltem, 10-kor kitakarítottam a szobám meg a fürdőt, aztán elmentünk páran sétálni a Chuecaba (melegnegyed), meg beültünk egy Tigraba kajálni. Az eredeti terv az volt, hogy kimegyünk a Retiroba piknikezni, de végülis az idő nem engedte meg. Ezután múzeumba akartunk menni, de valahogy mindenki túl fáradt volt, nem lett belőle semmi, én is hazajöttem inkább blogot érni, de most ezt is abbahagyom, mert elég volt. És anyu is épp most hív, úgyhogy fel kell vennem.