Ennyi ideje vagyok itt, és pont egy hete nem írtam. Lehet, hogy mostantól kicsit ritkábban fogok írni, mert elindult megint a mókuskerék, és kevesebb időm van blogolni.

Amúgy semmi különös nem történt az elmúlt hét napban. Kialakult a végleges órarendem, járok egyetemre minden nap. Sajnos kedd, szerda és pénteken csak egy órám van, de azok legalább délelőtt, így van kvázi 3 szabadnapom :) Nem ártana valami munkát találni erre az időre, mert úgy látom, kicsit szűkösen fogok kijönni a pénzből. Próbálom visszafogni a költségeket, főzök magamra, kevesebbet járok szórakozni, de még így is nehéz. És ha már itt vagyok, utazni mindenképp kéne, az meg ugye nem megy pénz nélkül. Valenciába már van jegyem a Las Fallasra, már csak szállást kéne találni. Március elején lesz egy kétnapos túra Salamancába, 65 Euro szállással, kajával, utazással - valahogy ki kéne ezt is gazdálkodni.

Az utóbbi pár napban a kezdeti eufóriához képest kicsit visszaesett a hangulatom, de jön a nyár, egyre többet süt a Nap, úgyhogy szerintem én is rendbe fogok jönni záros határidőn belül. Talán kicsit könnyebb lenne, ha erasmusosokkal laknék, de azok a kérók meg általában drágábbak. Bár a Misiéknél most van egy szabad szoba 200 euró alatt, de az nem Madridban van, és nem is teljesen leválasztott a nappaliukról, úgyhogy nem valószínű, hogy a legjobb megoldás lenne.

Múlt héten Amparo néni elutazott pár napra, úgyhogy nyugi volt a házban kicsit, nem szólt éjjel a telenovella, és Pancho sem ugatott meg, amikor hazaértem. Nagy f*sz egyébként a kutya: ha egyedül van itthon, csak kuporog az ágyán, ilyenkor mindig adok neki a kedvenc kajájából, meg megdögönyözöm kicsit. Ha viszont itthon van a gazdája, megugat mindenkit, ugrál összevissza, ilyesmi. Ja és természetesen megérzi, amikor kajál az ember, és olyankor egyből jön pitizni. Néha megszánom, de nem jellemző :)

Hétvégén megint elkeveredtem két házibuliba - bár szombaton nem volt tervbe véve, de fél kilenckor hívott Amadeus, hogy vészhelyzet van, és muszáj elkísérnem, mert nem akar egyedül menni Gretevel. Mit tehettem volna - hát nem erre valók a barátok? :) Mellesleg a buli nagyon jó volt, egy Julian nevű mexikói srácnak volt a 30. születésnapja. Nem ismertem senkit, de mindenki nagyon kedves volt, egész este spanyolul beszélgettem velük (és értették!), és még tanítottak is pár dolgot. Mondjuk nem bánnám, ha lassan elkeverednék egy olyan buliba is, ahol akad olyan ember, akit nem először látok. Csak hogy elősegítsük a nemzetközi kapcsolatok szorosabbá fűzését :)