Tegnap hazértem Valenciából. Pompás volt, mit ne mondjak, ha bárki megbetegszik (torokfájás, nátha, ilyesmi), ajánlom, hogy utazzon el Valenciába. Le is írom az én kis 4-5 napos kúrámat, ami meggyógyított.

Indulás

Először is találjunk egy kellemes útitársat - lehetőleg ellenkező neműt. Az én esetemben hívjuk mondjuk Renátának :) Indulás csütörtök délután kettő körül repülővel. Az út igen rövidke, szinte el se éri a repülő az utazási magasságot, már el is kezd süllyedni, és a tenger is megjelenik a szemünk előtt. Pálmafák, homokos tengerpart, napsütés. Itt kell először odafigyelni, hogy a nagy csodálkozásban az ember ne felejtsen el nyelni és orrot fújni, mert könnyen úgy járhat, hogy nem pattan ki a füle, és ez okozhat pár kellemetlen pillanatot az elkövetkezendő 1-2 napban.

1. nap

Földet érés után irány Valencia Xátiva metró állomás. Kis vegyülés a helyiek között, első tapasztalatok a mindenfelől süvítő petárdákkal. Az első fallak megtekintése, az első churros elmajszolása, majd gyanútlanul (minél gyanútlanabb, annál jobb) szálljunk fel a helyi cercaniasra. Közel háromnegyed óra utazás után érdemes konstatálni, hogy még 10 megálló vissza van a célig, ami nem más, mint Castellón de la Plana. A város amúgy nagyon kellemes benyomást kelt a gyanútlan páciensekben már az első pillanatban. Rendezett utcák, gyönyörű park, és meghitt városközpont fogadja a (természetesen gyanútlan) túristákat. (Azt hiszem,kicsit sokat olvastam Spanyolország-útikönyvet az elmúlt pár napban.) Ezután érdemes elfoglalni az első éjszakára szóló szállást a teljesen idegen ismerősöknél, akik első látásra kicsit csendesek, de az est folyamán megnyílnak, és végülis egy kis közös pizzással és erasmus házibulival segítik feledtetni betegségünket, és a tényt, hogy bizony ma 80 km-re alszunk Valenciától.

2. nap

Másnap kelés nem túl későn, majd irány a tengerpart!!! Itt annyi időt töltsünk, amennyit csak lehet. A tengeri levegő tisztítja a légutakat, a Nap jó hatással van a közérzetre, a tenger morajlása pedig nyugtatja a szellemet. Délután még egy kis séta a városban, aztán irány vissza Valenciába. A hosszú utazás után ajánlatos betérni egy bárba, és rákkal indítani a valenciai nyaralást. Fél kilenc körül hívjuk fel helyi ismerősünket (legyen a neve José), aki épp abban a pillanatban érkezik haza egyhetes sítúrájából. A recept alapján José nagyon kedves. Vacsorával várja ismeretlen vendégeit, majd kiderül róla, hogy imádja Magyarországot. A kocsmájában Tankcsapda szól (mert természetesen van egy kocsmája), a polcon találunk egy Hobo bakelit lemezt, és a vacsora végeztével még egy kis békési ágyaspálinka is előkerül a szekrényből. Vacsora után irány a város, most már ideje látni valamit a fallakból is. Hajnali kettőkor tüzijáték a belvárosban, majd 1-2 óra nézelődés után indulás haza. Minél messzebb lakunk a központtól, annál jobb, mert a bő egy órás séta segít visszaszerezni a betegség alatt leépült kondíciónkat. És reggel hatkor már bőven ágyban is vagyunk.

3.nap

Kelés dél körül (azért a legalább 6 óra alvás elengedhetetlen a gyógyuláshoz), majd rövid reggeli után irány újra a város, kettőkor ugyanis megismétlődik az éjjeli tüzijáték - durrogtatások formájában. Amíg nem éli át az ember, el sem tudja képzelni, milyen jó érzés, amikor az egész teste beleremeg egy hatalmas robbanásba - vonatkoztassunk el természetesen a háborúktól és mindenféle természeti csapásoktól. Ezután újabb séta a városban - már amennyire a tömeg engedi, eredeti valenciai paella bevitele a szervezetbe, kis nézelődés, aztán irány haza egy kis sziesztára. A napi szieszta elhagyása jelentősen csökkenti a gyógyulás esélyeit! 8-9 körül érdemes újra elindulni a városba - lehetőleg gyalog. Ilyenkor ugyanis lehetőség adódik betérni egy bárba tapasozni, illetve José kocsmájába alapozni. Ezután érdemes sietni a belvárosba és kiválasztani egy minél nagyobb fallat. A nagy falla ugyanis nagy tüzet jelent, a nagy tűz pedig nagy meleget, amit egy idő után nem szeretnek a kórokozók. Persze eközben ajánlatos ügyelni a bárhonnan felbukkanó petárdákra és egyéb tűzijátékokra, mert ha esetleg kórházba kerül miattuk az ember, még a végén a torkára és a náthájára is kap valami gyógyszert. Ekkor viszont már értelmét vesztené a valenciai kúra! Egy szó mint száz, a főtéri falla felgyújtása után érdemes még pár kisebbet megnézni. Közben lehet ugyanis mindenhonnan valenciába érkező hazánkfiaival találkozni. A kúra ezen napján megkímélhetjük magunkat egy újabb másfél órás sétától, de napfelkelte előtt hazaérni ciki...

4. nap

A vasárnap a pihenésé mindenképp. Délben kelés, aztán irány egy igazi horchatería. Ez a fehér jégkása szerű folyadék egy kis édes kaláccsal jól megtunkolva nagyon rendbe tudja tenni az embert. Ezután érdemes továbbra is a fehér színnél maradni - a gyomrunk után a szemünket kényeztessük egy kis modern építészettel, irány a "Művészetek városa". Az éjszaka leszálltával a fehéret mi is feketére váltjuk, egy ütős kis punk koncerttel zárjuk a napot José kocsmájában (na meg egy pizzával a szemközti étteremben).

5. nap

Keljünk időben, mert ez a nap már csonka. A délelőttöt mindenképp töltsük a tengerparton, aztán sétáljunk még a városban kicsit, fussunk össze Kátya nevű építész ismerősünkkel, majd szálljunk fel a repülőre, és jöjjünk vissza Madridba.

A kezelésnek ezennel vége - januári Madridba érkezésem után szinte órára pontosan két hónappal újra landolunk Madridban, és immár egészségesen hagyom el a gépet. Hatalmas köszönettel tartozom kúravezetőmnek, Josénak!