... ezért úgy döntöttem, hogy egy hét múlva hazamegyek. Na jó, kicsit mélyenszántóbb okai is vannak a hirtelen távozásomnak. Kedden elment Grete, csütörtökön Mihkel, holnap Rick és Ama elmennek északra, kedden Adam, szerdán pedig Lina tér haza.
Grete viszonylag hamar lépett ki az életemből. Persze tudtuk már napok óta, hogy mikor fog pontosan menni - szerintem lelkiekben mindenki készült rá egy ideje, hogy milyen lesz, amikor az első ember elmegy. Szóval Grete pakolászott, szöszmötölt, aztán egyszercsak - épp amikor főztem a konyhában - kijött a szobából, és mondta, hogy indul. Megöleltük egymást gyorsan, kicsit sírt, megígértük egymásnak, hogy még találokzunk, aztán elment Rickkel. Hagyott egy nagy tábla csokit meg egy képeslapot az asztalon a nappaliban. Kicsit összeszorult a gyomrom, amikor olvastam. Az ő távozása Ricket viselte meg a legjobban: 4 hónapig voltak együtt, és Grete mindig csinált neki reggelit, meg ebédet, meg úgy mindent általában.
A szerda leginkább azzal telt, hogy felkészítettük magunk Mihkel távozására - és persze a búcsúbulijára. Szerencsére a készülődés elég jól sikerült (nekem ez az este jelenti az erasmus végét, azóta csak vagyok Madridban). Nyolc körül elmentünk Montaditosba, mert a szerda ugye Montaditos nap. Mindenki evett egyet utoljára a kedvenc montaditoiból, játszottunk 1-2 kör turakesh-t az asztalnál, aztán átmentünk a Templo Debodhoz, hogy megnézzük a holdfogyatkozást. Nem volt egy nagy szám. Három körül értünk haza, még útközben benéztünk egy sörre az alattunk levő buzibárba, mert jóban voltunk a "reklámarcával", és tőle is elköszöntünk. Amikor hazaértünk, szinte egyszerre döbbentünk rá a srácokkal, hogy most jött el a pillanat, amire már régóta készülünk. Fogtuk magunkat, levetkőztünk gatyára és sportcipőre, lementünk a kapuhoz, ledobtuk a gatyákat, és meztelenül körbefutottuk a háztömböt. Kitörő örömmel fogadtak minket minden kocsmánál :)
Másnap indulás előtt még főztünk egy kis gambasos spagettit Mihkelnek, és mindannyian a srácokkal elkísértük a buszhoz. Nekem ez volt a legnehezebb pillanat, el is törött a mécses és magam alatt voltam teljesen. Nehéz elengedni egy közeli barátot, főleg úgy, hogy a viszontlátás ennyire bizonytalan. Éjjel nem nagyon tudtam aludni, és elhatároztam, hogy másnap megveszem a jegyet hazafelé minél előbbre, mert nem tudok még három hetet itt tölteni a lakásban, ha mindenki elmegy.
Mivel jövő vasárnapra foglaltam jegyet, úgy alakult, hogy a mai az utolsó napom Rickkel és Amadeusszal, mert 2 óra múlva indulnak Santanderbe, és csak jövő kedden jönnek vissza. Pénteken még elmentünk hárman közösen Toledoba, ma meg Rickkel egy fesztiválra itt Madridban. Sajna a fesztivál elég ratyi volt, de nagyon jól esett, hogy a Rick mindenképp akarta, hogy elmenjek vele. Nagyon jó srác, örülök, hogy megismertem, meg hogy együtt laktunk. Általában nem szokott érzelgősködni, de ma mondta, hogy nem nagyon tudja felfogni, hogy vége van, és néhány óra múlva lehet, hogy többé nem találkozunk. Mondjuk azért Amsterdam meg Budapest nincs annyira messze. Ráadásul nyáron kimegy Gretehez Észtországba 3 hétre - ki tudja, még a végén egyszer összeházasodnak, és annak igencsak nemzetközi lagzi lesz a vége :)
Amúgy, hogy a magyarokról is írjak, szerdán elment a Misi, kikísértem a reptérre, mert elvitte haza a gitárom, ami nagyon rendes tőle. Ma (azaz még vasárnap) meg elment a Reni is, ami miatt még plusszba kicsit szomorú vagyok, mert vele is nagyon jóban voltunk. Meg ő volt az első lány, akivel aludtam Spanyolországban :) Kicsit meglátogattam ma még, elmentünk sétálni egyet, és nagyon rendes volt, mert ideadta a fényképezőgépét erre a hétre :)
Úgyhogy végre van egy használható gépem, amivel túristáskodhatok az utolsó 6-7 napban Madridban!
