Fut az ember kurvasokat egy lány után, de a végén csak ez marad:)

Ennyi ideje vagyok itt, és pont egy hete nem írtam. Lehet, hogy mostantól kicsit ritkábban fogok írni, mert elindult megint a mókuskerék, és kevesebb időm van blogolni.

Amúgy semmi különös nem történt az elmúlt hét napban. Kialakult a végleges órarendem, járok egyetemre minden nap. Sajnos kedd, szerda és pénteken csak egy órám van, de azok legalább délelőtt, így van kvázi 3 szabadnapom :) Nem ártana valami munkát találni erre az időre, mert úgy látom, kicsit szűkösen fogok kijönni a pénzből. Próbálom visszafogni a költségeket, főzök magamra, kevesebbet járok szórakozni, de még így is nehéz. És ha már itt vagyok, utazni mindenképp kéne, az meg ugye nem megy pénz nélkül. Valenciába már van jegyem a Las Fallasra, már csak szállást kéne találni. Március elején lesz egy kétnapos túra Salamancába, 65 Euro szállással, kajával, utazással - valahogy ki kéne ezt is gazdálkodni.

Az utóbbi pár napban a kezdeti eufóriához képest kicsit visszaesett a hangulatom, de jön a nyár, egyre többet süt a Nap, úgyhogy szerintem én is rendbe fogok jönni záros határidőn belül. Talán kicsit könnyebb lenne, ha erasmusosokkal laknék, de azok a kérók meg általában drágábbak. Bár a Misiéknél most van egy szabad szoba 200 euró alatt, de az nem Madridban van, és nem is teljesen leválasztott a nappaliukról, úgyhogy nem valószínű, hogy a legjobb megoldás lenne.

Múlt héten Amparo néni elutazott pár napra, úgyhogy nyugi volt a házban kicsit, nem szólt éjjel a telenovella, és Pancho sem ugatott meg, amikor hazaértem. Nagy f*sz egyébként a kutya: ha egyedül van itthon, csak kuporog az ágyán, ilyenkor mindig adok neki a kedvenc kajájából, meg megdögönyözöm kicsit. Ha viszont itthon van a gazdája, megugat mindenkit, ugrál összevissza, ilyesmi. Ja és természetesen megérzi, amikor kajál az ember, és olyankor egyből jön pitizni. Néha megszánom, de nem jellemző :)

Hétvégén megint elkeveredtem két házibuliba - bár szombaton nem volt tervbe véve, de fél kilenckor hívott Amadeus, hogy vészhelyzet van, és muszáj elkísérnem, mert nem akar egyedül menni Gretevel. Mit tehettem volna - hát nem erre valók a barátok? :) Mellesleg a buli nagyon jó volt, egy Julian nevű mexikói srácnak volt a 30. születésnapja. Nem ismertem senkit, de mindenki nagyon kedves volt, egész este spanyolul beszélgettem velük (és értették!), és még tanítottak is pár dolgot. Mondjuk nem bánnám, ha lassan elkeverednék egy olyan buliba is, ahol akad olyan ember, akit nem először látok. Csak hogy elősegítsük a nemzetközi kapcsolatok szorosabbá fűzését :)

Úgy érzem, a mai poszt címe meghatározó lesz a spanyolországi tartózkodásom ideje alatt. De hogy az elkövetkező pár hétben fontos  szerepe lesz, az tuti. Hadd említsek rögtön két példát:

• az Informatica para la creatividad c. tárgyamon együtt kell dolgoznom egy török lánnyal, Arzuval (már írtam róla), akiről sajnos kiderült, hogy spanyolul egyáltalán nem, angolul pedig csak hajszálnyit beszél. Viszont nagyon lelkesen kérdezi mindig, hogy mikor megyek fel hozzá tanulni.
• a Graphical Expression c. tárgyon pedig egy brazil és egy spanyol sráccal alkotunk egy csapatot. A spanyol srác kicsit nyökög angolul, én ugye épp tanulok spanyolul, a brazil gyerek pedig nem leginkább nem beszél semmilyen nyelven (portugálul is csak nagyon halkan).

Szóval elég izgalmas lesz összehozni a közös házikat, de legalább ezt is megtanulom, és akkor beírhatom majd a CV-be, hogy "Spoken languages: english fluently, spanish ..., german ..., meta fluently".

Amúgy nem történt semmi különös az utolsó poszt óta - amiről csak most derült ki számomra, hogy eddig nem volt publikus. Elhatároztam, hogy ezentúl inkább itthon főzök magamnak, mintsem hogy a menzán egyek. Így legalább megtanulok rendesen főzni, és sokkal olcsóbban kijövök majd a kajával. (Most pl 1,5 Euróból van két napra paradicsomos tésztám, amit Amparo néni is megdicsért!) 

Ma este elmentem Zsomborral meg Amadeusszal egy kezdő salsa tanfolyamra, ahol én bizonyultam a legkezdőbbnek sajna. Nem baj, megpróbálok szerezni magántanárt magamnak, úgy talán könnyebben haladok majd ;)

Ja és a legfontosabb, hogy körvonalazódni kezd pár utazás végre! Ha szép idő lesz vasárnap, az erasmusos bandával átvonatozunk Toledóba kicsit körülnézni, ill. ma vettünk Renivel repülőjegyet március közepére Valenciába a Las Fallas idejére! 45 euró oda-vissza, szerintem elég jó vétel volt! Már nagyon várom :)

... úgyhogy most itthon vagyok, és van időm egy kicsit blogolni.  Többször neki akartam ülni már csütörtök óta, de nem töltöttem túl sok időt itthon, és akkor is csak aludtam leginkább. Úgyhogy szerintem az lesz most a legegyszerűbb, ha veszem a napokat szépen egymás után, és leírom, hogy mikor mi történt.

Csütörtök

Reggel egyetemre mentem, szerencsére csak fél 10-re kellett beérnem, úgyhogy viszonylag sikerült kipihennem magam. Letoltam az óráimat, megkajáltam, majd hazajöttem. Délután pedig elmentem futni! Rá akarom magam megint szoktatni, hogy hetente 4-5 alkalommal eljárjak futni. Találtam is egy jó kis útvonalat már magamnak: kilépek a házból, elfutok a Parque de Caramuelig, aztán egyenesen lefutok a folyóhoz. Innen tovább megyek egészen Principe Pioig, ahol nyújtok egy kicsit, aztán ugyanez az út visszafelé. Még jó, hogy a legmeredekebb rész marad a legvégére :) Amúgy futni nagyon jó dolog! Egyrészt általában pompás az idő, nagyon szép a sétány (legközelebb talán csinálok pár képet), másrészt futás közben éreztem először, hogy része vagyok a városnak. És ez jó :)

Csütörtök este átmentem Zsomborhoz, mert van egy közös tárgyunk (Informatica para la creatividad), amire egy plakátot kell majd tervezni, és ez ügyben braintstormingoltunk kicsit. Amúgy kis csapatokban kéne dolgozni - mindkettőnknek egy-egy török lány jutott párként. Arzu nevű párom jelezte, hogy már nagyon várja a közös tanulást. Én is :)

Péntek

Szokásos fél hetes kelés, irány a suli, pont beérnénk (Zsomborral) órára, de tök üres a terem. Sehol senki, 10 perc várakozás... Még mindig sehol senki... Na menjünk, igyunk egy kávét akkor. És kávé közben eszünkbe jutott, hogy lehet, hogy áttették az órát másik terembe. Gép elő, gyorsan bejelentkezünk, és igen. Az óra egy emelettel feljebb van, mint gondoltuk. Nem baj, a kávét azért megisszuk mindenképp... Végülis simán be tudtunk csatlakozni az órába, nem volt semmi probléma.

Este házibuli szintén Zsomboréknál, az egyik lengyel (meg talán a német is) lakótársa hazamegy jövő héten (meg talán a német is), neki(k) volt búcsúbulija. Elég jól sikerült, reggel hétre értem kb haza, plusz itt is volt egy lány, aki ugyanonnan ismerte Tibit, mint a másik lány a buszról. (Aki egyébként ebben a lakásban lakik. A szálak összeértek.)

Szombat

Alvás délután egyig, reggeli a teraszon, pólóban, napsütésben. Szélcsend, enyhe fejfájás, a frizura tart. Nem sokkal ébredésem után írt Reni, hogy jönne be Madridba, találjunk ki valami programot. Először persze össze kellett szednem magam, amit most egyszerűbb leírni, mint megvalósítani, de végülis sikerült. Hívtam még Amadeust, aztán hárman felmentünk a Templo Debodhoz (ókori egyiptomi templom a Parque de la Montananál), és kifeküdtünk a fűbe. Napoztunk meg zenét hallgattunk, mert szokott lenni ott egy nagyon jó gitáros srác, aki minden délután játszik. Utána sétálgattunk még kicsit, aztán Reni feljött hozzám, csináltunk egy jó kis csirkesalátát, megvacsoráztunk, majd elindultunk egy újabb házibuliba. Nem tudom pontosan, hogy kinek a kijénél voltunk, de mindenki nagyon rendes volt, elég jól éreztem magam. Bulizni már nem volt kedvem tovább menni velük, ezért Zsomborral betértünk a környék legjobb bárjába (Dona Amparo házigazdám szerint), és ittunk egy utolsó pohárka sört, meg ettünk valami nagyom jó kis húsfélét véresen átsütve. Végülis kettő körül értem megint haza, kicsit interneteztem és 3 körül elaludtam.

Vasárnap

9 körül felkeltem, 10-kor kitakarítottam a szobám meg a fürdőt, aztán elmentünk páran sétálni a Chuecaba (melegnegyed), meg beültünk egy Tigraba kajálni. Az eredeti terv az volt, hogy kimegyünk a Retiroba piknikezni, de végülis az idő nem engedte meg. Ezután múzeumba akartunk menni, de valahogy mindenki túl fáradt volt, nem lett belőle semmi, én is hazajöttem inkább blogot érni, de most ezt is abbahagyom, mert elég volt. És anyu is épp most hív, úgyhogy fel kell vennem.

Viva Espan~a! :)

Tegnap este életemben először eljutottam focimeccsre :) És nem kisebb helyre, mint a Santiago Bernabeu Stadionba! Spanyolország - Kolumbia barátságos meccs volt, kb. 80.000 nézővel, majdnem telt házzal :) Amadeus haverom tudott 10 euróért jegyet szerezni, ennek örömére össze is gyűltünk kb 10-15-en. Meccs előtt betértünk egy Montaditosba vacsizni, aztán kb meccskezdésre kiértünk a stadionhoz. A meccs elég lapos volt, a spanyolok begyötörtek egy gólt a 85. perc körül, kb az volt az első értékelhető akciójuk a meccsen. De az valami félelmetes volt, amekkora öröm kitört akkor a stadionban :)

Sajnos a hazaút kicsit macerásra sikeredett, iszonyat tömegnyomor a metrón, és vagy valaki szórakozott, vagy elromlott a gép, de minden megállóban 15-20 percet vártunk, mert állandóan kinyíltak az ajtók, amikor indultunk volna. Kb a 3. megállónál megelégelte ezt a sofőr, és mindenkit leszállított a szerelvényről, majd elhajtott az üres kocsikkal. Természetesen a következő néhány metróra esélyünk se volt felkerülni, úgyhogy megint az lett a vége, hogy fél kettőre értem haza. Reggel pedig fél nyolckor kelni kellett :S.

De legalább voltam a Bernabeuban :)

Először is néhány pontosítással tartozom, kedves olvasók! Attól, hogy van köztünk párezer kilométer, még felelősséggel tartozom az itt leírtak miatt. Elsőként kicsit kiegészíteném a Tapasztalatok 1. c. részt. Ez lett volna az egyik legfontosabb pont anno, de mire a fürdőszobából beértem a gép elé, elfelejtettem. Ha egy szóval akarnám összefoglalni, csak ennyit mondanék: fehéregyensúly. Nem, nem a fényképezésről van szó. Hanem a ruhákról. "Több hónapos távollétek tervezésekor érdemes arra figyelni, hogy ha az ember visz magával fehérruhát, akkor vigyen legalább féladagnyit, hogy ne kelljen kézzel mosnia. Ha meg nem visz, akkor ne vigyen egyáltalán. Én sajnos erre nem gondoltam, és hoztam 2 fehér pólót és egy fehér alsógatyát."

A másik fontos javítanivaló a legutóbbi bejegyzésemhez tartozik. "A mexikói lányokkal nem a metrón, hanem a buliban ismerkedtünk össze, csak a metróban mondták, hogy menjünk fel hozzájuk. A haiti lányt igazából senki nem ismerte, Ilse pedig nem is ott lakott."

És akkor kezdődjön a mai bejegyzés:

A lányt, akit a buliban megismertem, Ilse-nek hívják (és mexikói). Tegnap elég sokat beszéltünk facebookon (sajnos ma ez már csak így megy), és megegyeztünk, hogy írok ma, amikor visszaérek Madridba, és délután találkozunk. Így is történt, írtam is neki, hogy fél négyre a Plaza de Espanara tudok menni. De csak nem válaszolt... Normál esetben kicsit elbizonytalanodtam volna - de nem most. Most Madridban vagyok :) Elkezdtem tehát gondolkodni, miért nem ír vissza:

számomra negatív esetek: nem akar - nem kapta meg az smst - rossz számot adott meg direkt

számomra pozitív esetek: nem tud, de jön - annyira nyilvánvalóra beszéltük meg tegnap, hogy fölösleges válaszolnia

3:2 + Madridban vagyok -> 3:3. Akkor elindulok, gondoltam. És milyen jól gondoltam :) Ott várt a téren - épp nincs pénze a telefonon, ezért nem tudott válaszolni -, elkísért ebédelni, aztán megmutatta a lakását, majd én is megmutattam neki pár érdekesebb dolgot a környéken (ide már jött velünk a lakótársa is). És persze közben tanítgattam őket magyarul. Rendkívül hasznos szavak kerültek szóba - csak hogy párat említsek: csoszog, pattogatott kukorica... Végülis nagyon jól éreztük magunkat, megbeszéltük, hogy ő főz nekem mexikói kaját, én meg gambast neki. 

Amúgy épp igyekszem kitalálni, hogy mi legyen a spanyol előadásom címe, amit év végén kell tartanom. Egyelőre valami olyasmire gondolok, hogy "Az arabok kora Hispániában és ennek hatása a jelenben". Kicsit nehéznek tűnik elsőre, de ez tényleg érdekel most. Szerintem rengeteg spanyolon fedezhetők fel arab vonások. (Legalábbis azok közül, akik busszal vagy metróval járnak, mert őket van lehetőségem jobban szemügyre venni.)

Na lenyomtam az első hetet az egyetemen - úgy tűnik, mostantól kevesebb időm lesz írni.

Nagyjából sikerült kiválasztani a tárgyaimat, bár még nem 100% biztos, hogy többet már nem kell variálnom a dolgokon. Egyelőre úgy néz ki, hogy a következő tárgyaim vannak: Sistemas de navegación, Informática para la creatividad, Aula virtual de Espanol, Expresión Gráfica para la ingenieria. Ezenkívül az első héten megcsináltam egy intenzív spanyolkurzust, ami 4 kreditet már hozott is a konyhára :) Sajnos emiatt azonban a tárgyaim nagy részére még nem tudtam beülni egyszer sem.

Az órarendem sajna nem a legjobb, kedden, szerdán és pénteken csak egy órám van, természetesen reggel 8:30-tól. Sajnos nem lehetett máshogy megoldani. Ez azt jelenti, hogy fél hétkor kell kb kelnem minden nap, vagyis átlagban 5 órákat fogok aludni. Persze délután így van lehetőségem egy kis sziesztára :)

Amúgy azon gondolkodom még, hogy ha nagyon kevés lesz az egyetem, akkor csinálok még magamnak 1-2 fakultatív órát. Eddig opencv-re és java-ra, gondoltam, ezekből hoztam könyvet magammal.

Pénteken nem volt spanyolóra, hanem az egész csoporttal elmentünk a Pradoba, a tanárnő megmutatott néhány Velázquez meg néhány Goya képet, meg mondott pár érdekes dolgot róluk. Mondjuk a képek mögötti történetek sokkal izgalmasabbak voltak, mint maguk a képek:) Utána szabadprogram volt, és a holland srácok mindenképp meg akarták keresni a Rembrandt képeket. Követtem őket én is, de csak nem találtuk meg, úgyhogy lassan elhagytuk a múzeumot, mert délután fél négyre beterveztük az ESTM (Erasmus Soccer Team Madrid) első edzését. Végülis ebből sem lett nagyon semmi, mert kisebb kommunikációs problémák miatt volt, aki teljesen máshova ment, mint ahova kellett volna, és volt, aki jó megállónál szállt le, de aztán feladta a keresést. Végülis hárman maradtunk Rickkel és Mikhellel, de rá kellett jönnünk, hogy péntek délután képtelenség Madridban szabad pályát találni. Végülis passzolgattunk kicsit egy parkban, aztán hazamentünk, mert este volt az első közös erasmus parti.

20:10-kor találkoztunk a Solon, aztán csatlakoztunk a többi erasmusoshoz (leginkább hollandok, 1-2 francia meg 1-2 észt, lengyel, meg én) egy bárban, ahol 1 euró volt csak a normális korsó sör, ha vettél hozzá tapast is (szintén 1 euróért). Innen elmentünk egy Lidlbe feltankolni magunkat, mert hivatalosak voltunk egy házibuliba. (Na jó, talán ez egy kicsit túlzás. Keringett a facebookon egy event meghívó egy erasmusos házibuliról, de senki nem tudta, hogy ki pontosan a házigazda. Kicsit furán is nézett szegény, amikor megjelentünk 15 jónéhány tálca sör kíséretében, de végülis beengedett minket:)

A buliban találkoztam Misivel is, meg még rengeteg érdekes emberrel. Éjfél körül megjöttek Zsomborék is, de ekkor el kellett hagyni a helyszínt a szomszédok miatt. A metrón összehaverkodtunk pár mexikói lánnyal és egy haiti lánnyal, akik felhívtak Zsomborral a lakásukba. Azt hiszem olyan 4-ig, fél 5-ig lehettünk ott. Hazafelé kénytelenek voltunk taxit fogni, mert fogalmunk sem volt igazából, hogy merre vagyunk. Végülis 8 euróból megúsztuk a hazautat. Ja és a taxis megdícsérte a spanyolom, ami igencsak jól esett :)

A másnapot leginkább alvással töltöttem, meg beszéltem Nagyival skype-on, meg átjött a Kriszti mosni. Mosás közben főztünk is egyet, és kiültünk a teraszra ebédelni, annyira jó idő volt :)

Amúgy meg aludtam szinte végig, úgyhogy ma végre friss vagyok :) Délután el kéne menni sétálni valahova, egyelőre nincs semmi konkrét terv, de én szívesen mennék a Casa de Campoba. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Az idő mindenesetre gyönyörű ;)

1. Főzés 

Túróscsuszát valószínűleg nem fogok csinálni, mivel se túró, se tejföl nincs igazán. Viszont helyette jöhet majd a gambas bőven. "A lényeg csak az, hogy lazán, nincs kapkodás". Nem kell pucolással meg ilyesmivel tökörészni, csak egy kis olaj kell, fokhagyma, és a forró olajba és pirított fokhagymába (estleg egy kis csípős paprika kíséretében) mehet a gambas.

2. Reggelek

Nagyon vigyázni kell, mert az ember könnyen belefuthat egy 3F-es reggelbe. (Fucking early, fucking dark, fucking cold) Velem sajnos megtörtént a héten.

3. Egyetem

Nem érdemes aggódni miatta. Meglepő, de kezdem úgy látni, hogy a neptun egy stabil és felhasználóbarát rendszer.

4. Emberek

Most elsősorban az erasmusosokra gondolok. Alapvetően mindenki nagyon jófej, a fiúk pláne, főleg a hollandok. A lányokat érdemes kicsit jobban körbecsócsálni. Eddig egyértelműen a francia lányok viszik a prímet. Eddig nem találkoztam csúnya francia lánnyal, és mindegyik iszonyú kedves. A hollandokat érdemes két részre osztani: a tüke hollandok jobban hasonlítanak a németekre, mint magukra, a bevándorlók pedig nem (ki gondolta volna). A németek eddig elég csendesek, a finnekből nagyon árad valami megmagyarázhatatlan nyugalom. A többi nemzetből leginkább csak 1-1 lány van itt, ez alapján azt mondhatnám, hogy a szlovákok modellek, az észteknek pedig világító zöld szemük van és szinte bármiről nagyon jól el lehet velük beszélgetni.

(folyt. köv. előbb-utóbb) 

Ma végre elkezdődött az egyetem. A szervezésről csak annyit, hogy van egy egyhetes spanyolkurzus négy kreditért, ami viszont üti az első héten az összes tárgyamat... Szóval igazából csak jövő héten kezdek :)

Ja és úgy tűnik, hogy a kezdő spanyoltanfolyamra írtak fel, amit nyilván nem szeretnék, úgyhogy emiatt is kell még egy tiszteletlátogatást tennem majd az international officeban. Ami természetesen ezen a héten csak szerdától van nyitva :)

Amúgy egész jó volt ma ez a kis bemelegítő spanyolozás, annak ellenére, hogy kicsit nehezen indult be a nap. Fél tízkor már minden erasmusos bent ült a kiírt teremben, egyedül a tanár hiányzott. Egy óra múlva megjött Miguel, aki közölte, hogy az óra egy másik épületben lesz, Átmentünk, mindenki elhelyezkedett újra. Elkezdtük az órát, ekkor jött Marta, aki mondta, hogy sokan vagyunk, feleződjünk és csináljunk két kisebb csoportot. Ekkor mi feleződtünk és az én részem átment egy szomszéd terembe. Újra elkezdtük az órát Martaval, de nemsokára jött Ascensión, és mondta, hogy aki haladónak érzi magát, tartson vele. Tehát újra szedelőzködtem, és átmentem immár a negyedik terembe. A lényeg, hogy végülis felvettük a legkisebb energiájú állapotot, és úgy tűnik, mindenki megtalálta a helyét a hétre.

Amúgy az óra egész jó volt ezután, alapvetően az ismerkedésről szólt. Egyből összehaverkodtam egy lengyel sráccal, Amadeussal, szerintem vele elég jóban leszünk majd. Amúgy a csoport bővelkedik kivételes adottságú lányokban, de sajnos úgy tűnik, senki nem érkezett egyedül :(

Este átnéztem kicsit Zsomborhoz, itt lakik nem messze, nagyon jó a kéró és kedvesek az emberek is benne, meg is hívtak 11-re házibuliba. Nyilván elmegyek :D

Mivel a héten sokat sétáltam a városban, elég sok időm volt gondolkodni azon, mi kell ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát valahol. És rá is jöttem a válaszra. És a válasz igen egyszerű, egy szóban összefoglalható: egy kulcs. Bizony. Ha az embernek van kulcsa, van hova hazamennie, van mit kinyitnia és van mit bezárnia. Leülhet, lefekhet, berendezhet és átrendezhet. Vakarózhat, nyújtózhat, vagy ha éppen úgy tartja kedve, elmehet otthonról. De a kulcs akkor is ott lesz a zsebében.

Úgy tűnik, ma nekem is sikerült szereznem egy kulcsot. Ez a kulcs egy kis házat nyit 5-8 percre a Puerta del Angel megállótól, ami már a Manzanares nyugati oldalán van, de csak egy megállóra Principe Piotól. A szobám nem túl nagy, de nem is túl kicsi, nekem pont megfelel. A legfontosabb, hogy van egy nagy ablak az ágyam fölött, ahol besüt a nap - és egy radiátor a lábamnál. 

Az utóbbi napok elég egyhangúan teltek. Amikor éppen nem az egyetemen vagyok, akkor a várossal ismerkedem, esetleg valamilyen kocsmában – kávézóban – töltöm a gépet vagy telefont. Egész nap cipelem a szükséges holmikat magammal (számítógép, törölköző, tiszta gatya, hálózsák), mivel hostelben lakom - szóval kicsit fárasztó az egész. És mindeközben persze a legfontosabb, hogy próbálok szobát találni magamnak. Eddig három helyen voltam:

Piso número uno – muy tranquilo: 

·         ár: 300 €

·         rezsi: 30-40 €

·         kaució: 150 €

         Az első szoba, ami igazán megtetszett, Paseo de Floridán található. Ez kb 3 percre van a Principe Piotól, ami nagyon jó, mert onnan megy a busz Villaviciosa de Odónba, ahol az egyetem van. Fel is vettem a hirdetővel (Yaridával) a kapcsolatot, nagyon kedvesen válaszolt az emailemre, megbeszéltük, hogy kedden 2 és 4 között mehetek hozzájuk. Aznap még negyed kettőkor telefonon be is diktálta a pontos címet (első spanyol telefonbeszélgetés!), viszont mikor odaértem, nem volt otthon senki. Felhívtam Yadirát (második spanyol telefon!), és közölte, hogy ja sajnos nem is tud hazajönni ma munka közben, jöjjek vissza másnap. Másnap visszajöttem, megint nincs otthon senki. Na, csak azért se adom fel, beültem a legközelebbi sörözőbe, ittam egy pohárka sört, aztán visszamentem. Végre ajtót nyitottak, de csak a valakinek a valakije volt otthon. Nagyon rendes volt azért, körbemutogatta a pecót, meg a szobát. Sajna női ágyam lett volna, és az ablak a főútra néz, plusz az egész kéró túl nyugodt volt, nem hiszem, hogy hosszútávon elviseltük volna egymást.

Piso número dos – muy bajo:

·         ár: 280 €

·         rezsi: 30-40 €

·         kaució: 280 €

         Ezt a szobát véletlen találtam csak, nem is tudtam, hogy miről van szó, amikor visszaírt a csaj. Mindenesetre elmenetem megnézni, mert elég jó helyen volt, a Latina negyedben, közel Ppio-hoz, meg viszonylag közel egy csomó frekventáltabb szórakozóhelyhez. Itt már szerencsére az igazi házigazda (Sonia) fogadott, aki kb 2-3 fejjel volt kisebb nálam. Ez elsőre nem tűnt bajnak, de aztán kiderült, hogy a lakást is ráméretezték, mert majdnem bevertem a fejem az ajtófélfába. Amúgy a szoba kicsi volt, még kisebb ablakkal, és nagyon rossz ággyal... Holnap Sonia is rossz hírt kap, azt hiszem.

Piso número tres – que pena:

·         ár: 315 €

·         rezsi: 9 € (kicsit homályos körülmények között)

·         kaució: 0 €

         Na ez az a hely, ahol nagyon szívesen laktam volna. Már a folyó túloldalán, nem messze Puerta del Angel megállótól, de még mindig sétatávon belül Ppio-hoz. 4 szoba, konyha, nappali, jó ágy, normális ablak, frankó kilátás. Három lánnyal kellett volna megosztani a lakást: Esterrel, aki franciatanárnő, Kataval, aki angoltanárnő és Annaval, egy szlovén erasmusos lánnyal, aki februárban megy majd haza. Ja és volt még egy Vito kutya is a lakásban. Ők azonban sajnos ma este közölték telefonon, hogy tegnap óta kiadták a lakást – ergo jött valaki nálam szimpibb :( mondjuk olyan szempontból nem bánom, hogy a pénzügyek elég sötétnek tűntek.

         Amúgy ehhez a látogatásomhoz tartozik még egy mókás sztori: elég macerásan jutottam be ebbe a lakásba is, mert nem tudtam, hogy hányadik emelet hány szám, ezért megint telefonálnom kellett. Egy darabig ment is minden simán, de az emeletet valahogy nem sikerült jól leegyeztetnünk. Ekkor jött épp egy ottlakó srác valami sodort cigivel elég vidáman, aki készségesen a segítségemre kelt. Mondtam neki, hogy nem nagyon értem, mit mondanak a telefonban, de szerintem az ötödikre kéne menni. Kicsit furán rám nézett, és közölte, hogy nincs is ötödik emelet, ő már csak tudja, mert itt lakik.

         Miközben ezen röhögtünk, lejött értem Ester a lifttel. Együtt beszáltunk és elindultunk felfelé. Esterrel kiszálltunk az ötödiken, a srác meg tovább ment, ki tudja, meddig...

Ma vasárnap van (volt), tehát nem is csináltunk semmi komolyabbat. Reggel egy kis albikeresgélés a neten, aztán délután nekivágtunk kicsit Madrid egyetemi részének. Hát mit mondjak, gyönyörű az egész, annyi parkkal, amennyit el se lehet képzelni. De ez igaz amúgy az egész városra - állítólag Madrid Európa legzöldebb fővárosa. Ki is néztem már pár jó helyet futni :)

Amúgy az albira visszatérve, úgy döntöttünk Misivel, hogy leginkább a Principe Pio környékén lenne érdemes szobát találni, mert innen indul úgyis a buszunk Villaviciosába. Nem mellesleg nagyon jó környék, itt folyik a Manzanares, tehát megint csak lehet futni. Külön pikantéria, hogy itt található a Valladolid sugárút, amin elég poénos lenne lakni a Tibi miatt :)

Sajnos eléggé úgy tűnik, hogy nem tudunk majd együtt lakni, mert általában csak 1-1 szobát hirdetnek. Én találtam is már egy egész jót, most válaszoltak épp, holnap szerintem megyek megnézni.

Amúgy délután összefutottunk Zsomborral, aki szintén évfolyamtárs és együtt megyünk majd Villaviciosába. Rajta keresztül megismertük Emma-t, egy olasz lányt, akivel lefolytattam életem első önálló és spontán spanyol beszélgetését! Frankó érzés, köszi Zsombor :)

Az estét amúgy a hostelben töltöttem, csináltam egy elég komplex és összetett klipet az egyik még komplexebb OK,BOSS! számunkhoz. Sajnos a szám címét nem árulhatom el. Viszont feltettem a youtubera (remélem, nem haragszotok meg Dani és Gábor), hogy így már tutira meg tudja hallgatni egyszer, akinek nem játszotta le a gépe ;)

Holnap megkapjátok ti is, most valamit szarakodik a youtube, és nekem meg aludni kéne, mert reggel beiratkozás :D

... írok most, mert elég fáradt vagyok. Tegnap megérkeztünk simán, a repcsit kicsit megdobta egy jetstream egyszer, de amúgy nem volt semmi vészes.

A metrón rögtön megpróbáltak kizsebelni, de nem sikerült szerencsére, észre is vettem, hogy matat a faszi, úgyhogy oda is tudtam figyelni, hogy ne legyen semmi gáz. Viszont kitaláltam egy jó kis játékot. Ezután úgy fogok járni a metrón, hogy az övtáskám elég jól látható helyen legyen, viszont a tárcámat jobban eldugom. Az övtáskát teletömöm kicsi "fuck you" vagy "csak neked akarok jót, te g***i" kártyákkal, és számolni fogom, hogy madridi tartózkodásom alatt hány ilyen fu-kártyát "hagyok el".

Amúgy a szállás egyelőre elég puritán, de megteszi. Ma bejártuk a környéket, találtunk is egy helyet, ahol jó lenne lakni, majd körülnézek ott albi ügyben.

Amúgy a hostelben épp az előbb futottam össze 4 magyar sráccal, ők is erasmusosok, kiderült, hogy évfolyamtársaim is ráadásul, csak infosok. Kicsi a világ :)

Na most csak ennyi hirtelenjében, elég fáradt vagyok, úgyhogy megyek aludni. Van pár kép, felrakom őket majd facebookra, meg valahova máshova is, hogy ti is megtudjátok nézni, anyu! 

Pusszantás mindenkinek és jóéjt! 

 Kaptok egy képet, csak hogy lássátok, hogy nem félünk a jetstreamtől éppen :D

Nagy nehezen eljött a várt pillanat, itt ülök az utolsó itthon töltött éjszaka kellős közepén. Nem volt zökkenőmentes - de hát mikor az -, mindenesetre üzenném a szüleimnek, hogy ne aggódjanak majd, hogy szeretem őket, külön-külön és egyben, és apa nézd el, ha ez most nem gondolat-, hanem elválasztójel... vagy fordítva, vagy egyik sem, vagy mind a kettő egyben. És azt is nézd el, kérlek, ha nem mondom meg előre, hogy hánykor írok és milyen hangosan, és kevesebbet írok-e, ha egyedül vagyok, vagy többet, ha többen. Anyu, kösz a vadast, és minden mást!

Nem is tudom, mit kell írni indulás előtt. Lassan hajnali kettő, kezdek kicsit izgulni, de már becsomagoltam, szállás van, biztosítás van, papucs nincs. Főzni még nem annyira tudok, angol ok, spanyol alakul, érdeklődés topon. Tanulni akarok, ismerkedni akarok, mesélni akarok, írni akarok :) AKAROK! És talán ez a legfontosabb. Régóta csak akargatok (vagy akarkodok?), most úgy tűnik, végre akarok. 

Nagyjából elköszöntem mindenkitől, nagyon jól esett ilyen rövid idő alatt találkozni azokkal - Veletek -, akik tényleg fontosak. 

Holnap indulok, holnapután írok, aztán meglátjuk!

Jóéjt mindenkinek! És jóreggelt!

És anyu mégegyszer, ne aggódjatok!